Mérgező gombák

Szerző: 
GK

A gombák a növényekhez hasonlóan számos erős biológiai aktivitású vegyületet tartalmaznak. Ezek egy része az emberi szervezetre mérgező (toxikus), de vannak köztük gyógyhatású vegyületek is. A köztudattal ellentétben a kalapos gombáknak mindössze 3%-a mérgező, ami kisebb arány, mint a növényeknél. A félelem mégis elsősorban a gombákhoz kötődik. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a gombákat általában kevésbé ismerik, mint a növényeket, és nehezebb őket megkülönböztetni.

Egyes mikroszkopikus gombák mint kórokozók is megbetegíthetik az emberi szervezetet, ezeket a betegségeket mikózisoknak nevezzük.

A gombamérgezéseket azonban nem az élő gombasejtek, hanem az általuk termelt toxinok okozzák. A mérgezéseknek két típusa van. Az egyik a mycetizmus, amelyet a táplálékként elfogyasztott mérges gombákban lévő toxin okoz. A másik típus a mikotoxikózis, amelyért az élelmiszer-alapanyagokban elszaporodott mikroszkopikus penészgombáknak a táplálékba kerülő méreganyagai félelősek. Ez nem kevésbé veszélyes, sőt alattomosabb, mivel nem érzékelhető.

Nem minden olyan megbetegedést nevezhetünk gombamérgezésnek, amit a gombaétel fogyasztása okoz, csak azokat, amelyekben a gombák meghatározott toxinjai váltanak ki specifikus tüneteket. Gombafogyasztás következtében kialakulhatnak olyan megbetegedések is, amelyeknek nincs közük a gomba mérgező voltához. Igen gyakori például, hogy gyomorpanaszokat okoz a nagyobb mennyiségben fogyasztott gombaétel. A gombák sejtfalanyaga, a kitin ugyanis nem emészthető, és a "gyenge gyomrúaknak" megárthat, ezért kisgyermekeknek egyáltalán ne adjuk. Különösen a rostos tönk okozhat problémákat. Emiatt egyes ehető gombáknál (pl. a mezei szegfűgombánál) előírás, hogy csak tönk nélkül árusíthatók (Jakucs, 1999). A teljes cikk a csatolmányban olvasható.

Elsősegélynyújtás gombamérgezéskor

Bármilyen ártalom vagy rosszullét jelentkezik gomba fogyasztása után, minden esetben azonnal hívjuk ki az orvost. Az elsősegélynyújtó feladata csak addig tart, ameddig az orvos meg nem érkezik. De éppen addig előfordulnak fontos vagy életmentő tennivalók. Ezért mindenki, aki ért hozzá, törvény szerint is köteles elsősegélyt nyújtani. A gombaismerőnek pedig értenie kell hozzá.

Az elsõ tájékozódás után ne kapkodjunk. Először igyekezzünk megállapítani, valóban gombamérgezés történt-e, vagy pedig egyéb betegség okozza a panaszokat. Ha gombamérgezésre van gyanú, akkor mindenekelőtt igyekezzünk megállapítani, amennyiben ez lehetséges, hogy milyen gomba okozta. Ha látható, nézzük meg a gombamaradékot és kérdezzük ki a mérgezettet. A gombamaradékot őrizzük meg a laboratóriumi vizsgálatokhoz. Útbaigazíthatnak a mérgezés tünetei is, különösen a gombafogyasztás és a tünetek megjelenése közötti idő. Az esetek nagy részében így sikerül megállapítani, milyen mérges gomba került fogyasztásra. Ennek megfelelően az elsősegély teendői is különbözőek.

Ha a mérgezést a gyilkos galóca, vagy más, ilyen típusú mérgezést okozó gomba idézte elő − amire utal az is, hogy a gombafogyasztás után csak 6 óra múlva, vagy később, esetleg csak másnap lép fel heves hányás −, akkor a beteget mielőbb kórházba kell szállítani. A hánytatás ilyenkor felesleges időveszteség, sőt általában káros beavatkozás. A heves hányingert igyekezzünk a kórházba szállításig csökkenteni, kis kortyokban itassunk a beteggel hideg vizet, vagy ha van, akkor adjunk neki apró jégkockákat. A mérgezettet fektessük és takarjuk jó melegen.

Ha a gomba meghatározása vagy a tünetek muszkarin típusú mérgezésre utalnak, akkor azon legyünk, hogy a beteg alaposan hányjon, és az orvostól mielőbb atropint kapjon. A muszkarin tartalmú gombák fogyasztása után a mérgezés rendszerint a következőképpen zajlik le: a gombás étel elfogyasztása után 1-3 órán belül, de gyakran már negyed óra múlva a mérgezettek arca kipirul, hevülést éreznek, verejtékeznek, nyálaznak, émelyegnek, félelemérzet fogja el őket, a pupilla összeszűkül, látászavarok jelentkeznek, jellemzően nagynak látják a távoli tárgyakat. A bevezető tünetek után hányás és ismételt hasmenés jelentkezik, az érverés is ritkább lesz, gyengeség, esetleg ájulás következik be. A mérgezés szerencsére ritkán halálos. A hánytatáson kívül az orvosi beavatkozás gyorsan segít. Atropin injekcióval a mérgezés tüneteit többnyire szinte azonnal meg lehet szüntetni.

Idegtünetek vagy bizonytalan eredetű gombamérgezés esetén az első gyanús tüneteknél−  kaparó érzés a torokban, émelygés, hányinger, gyomorfájdalmak, szédülés − hánytatással ürítsük ki a gyomrot. A beteggel itassunk nagy pohár langyos vizet, azután hajoljon előre, dugja az ujját a torkába. A garatingerlésre könnyen hány. Ha lehet, akkor langyos sós vizet (egy evőkanál só egy pohár vízre) vagy langyos szappanos vizet itassunk vele.

Az alapos, megismételtetett hánytatás után adjunk hashajtót, az ismert keserűvizek valamelyikét, vagy egy pohár vízben oldott keserűsót. Ebbe mindjárt belekeverhetjük a méreganyagok lekötésére szolgáló 1−2 evőkanál orvosi szenet is. Ha csak tabletta formában van orvosi szén, akkor abból 5−10 tablettát adjunk.

A beteg pihenjen, ne erőltessük, fektessük le kényelmes helyzetbe, takarjuk be pokróccal. Adhatunk neki bőségesen forró teát vagy feketekávét, túlzott hányinger esetén jégbe hűtött kávét. Gyomorfájdalmak vagy bélgörcs esetén tegyünk a hasra meleget (Kalmár és Makara, 1998).

Forrás: 

Jakucs, E.: Mérges gombák – gombamérgezések, Természet Világa, 1999. szeptember

Kalmár−Makara: Ehetõ és mérges gombák, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1998.

Kép forrása: http://www.miskolcigombasz.hu/fajlista/index.php?action=showKind&lan...