Vízgyűjtő-gazdálkodás halászat és haltenyésztés esetén

Kép forrása
http://www.anra.gov.au/topics/coasts/pubs/national/processframe.html
Leírás szerzője
Gruiz Katalin

Alapelvek és a jó vízgyűjtő-gazdálkodás jellemzői halászat és haltenyésztés esetén:

Jó vízgyűjtő-gazdálkodáshoz szükséges jó halászati és haltenyésztési gyakorlat

  • Érzékeny vizeken a merülőhálós és fenékhálós halfogási gyakorlat mellőzése, tiltása
  • Alternatív és szelektív halászati technológiák alkalmazása, gyakorlása
  • A halászat szezonális leállítása az ívási és peterakási időszakban
  • A mellékfogás (nem célhalak) felelős válogatása és visszaengedése
  • A halfarmok elhelyezkedésénél ügyelni arra, hogy ne a lápok közelében vagy annak helyén legyenek és a vízáram megfelelően átjárja őket
  • Ketreces hal- és ráktenyésztés esetén az etetéshez felhasznált táp frissességéről, jó minőségéről, a felesleg megszüntetéséről, a ketrecek környékének folyamatosan ellenőrzéséről gondoskodni
  • Fenntartható hallárva használatról gondoskodni, nem elhasználni a természetes lárvautánpótlást
  • Gyógyszertartalmú élelmet csak diagnosztizált betegség esetén alkalmazni
  • Elkerülni a tömeges, az adottságokhoz képest túlzott mennyiségű hal tartását mind tavakban, tartályokban vagy ketrecekben.

Rossz vízgyűjtő-gazdálkodást eredményező halászati és haltenyésztési gyakorlat

  • Válogatás nélküli lehalászás merülőhálóval vagy fenékhálóval, a kisebb patakok teljes lehalászása, például torkolatuknál
  • Halászat folytatása ívási és peterakási időszakban
  • A mellékfogás és a nem célhalak válogatás nélküli kifogása, visszaengedésük elmulasztása
  • A lápok helyén halfarmok és más kapcsolódó infrastruktúra létesítése
  • A ketrecben tartott halak túletetése nagy szervesanyag-tartalmat eredmények a felszíni vízben, a tavak esetében pedig a halastavakból távozó víz szerves-anyag tartalma lesz túl nagy, így károkat okoz a felszíni vízben
  • A nagy szervesanyag-tartalom in situ bomlása oxigénhiányt okoz a halketrecek és a halastavak befolyásainak környékén. Magukat a halakat is veszélyeztetheti
  • Antibiotikumok és más biocid anyagok túlzott és felesleges alkalmazása a víz és a természetes ökoszisztéma diverzitásának károsodásához vezethet
  • Természetes lárvaszaporulat nem fenntartható mértékű, túlzott kiaknázása, mely gátolja a normális mennyiségű természetes halutánpótlást
  • A ketreces tartású exotikus (nem honos) fajok kiszabadulása a ketrecből faji inváziót és nemkívánatos gének elterjedését okozhatja
  • A vízminőség romlása mind a természetes, mind a tenyésztett halak, rákok, kagylók, stb. létét és egészséges fejlődését veszélyezteti
Szerző által felhasznált források

http://www.anra.gov.au/topics/coasts/pubs/national/processframe.html