Az őzlábgalóca (Amanita vittadinii) kalapja 5−15 cm átmérőjű, félgömb alakúból kiterülő. A színe fehéres, ami később szürkés nemezszerű változik. A durva, pikkelyekkel díszített felületű. A pereme csipkézett.
A lemezek szabadon állók, fiatalon fehéresek, melyek idővel sárgás árnyalatúak lesznek.
A tönk 8−15 cm hosszú és 1,5−3 cm széles, hengeres, a tövénél elvékonyodó alakú.
A gombahús vastag, fiatalon kemény, majd idővel megpuhuló, fehér színű. Jellegzetes karfiolra emlékeztető szagú, az íze enyhe.
Májustól októberig, nitrofil jellegű gyepekben, szikes vagy homokos legelőkön, felhagyott mezőgazdasági területeken terem. A fajra jellemző, hogy mérsékelt melegkedvelő.
Veszélyeztetettség oka hazai és nemzetközi szinten, hogy a természetes élőhelyének számító legelők száma egyre csökken.
Természetvédelmi értéke: 2000 Ft
Ez a gomba ehető.
Siller Irén, Dima Bálint, Albert László, Vasas Gizella, Fodor Lívia, Pál-Fám Ferenc, Bratek Zoltán, Zagyva Imre: Védett nagygombafajok Magyarországon – Mikológiai Közlemények, Clusiana 45(1-3): 3-158. (2006)