Magyar tölcsérzuzmó (Cladonia magyarica) kettős jellegű teleppel rendelkezik, melynek két részét podécium és altelepnek neveznek. A telep a felálló podéciumokból és az elterülő altelepből álló kettős jellegű növekedési formát mutat. Podéciumai a bokros telepű zuzmókhoz sorolják, altelepe a lombos telepű zuzmókra emlékeztet. A podéciumok 16–22 mm magasak, fehéresszürkék, nedvesen szürkészöld színűek, tölcsér alakúak, alapjukon 2–4 mm átmérőjűek, felfelé 4–8 mm-re szélesedők.
A tölcsér karimáján néha másodlagos podéciumokkal sarjadzóak. A tölcsérek külső és belső felülete felül zöld, alul fehér pikkelyekkel borított. Kezdetben körkörösen, később szétszórtan helyezkednek el, felállóak lesznek, fonákukkal felfelé fordulnak. Száraz állapotban felső felszínük begöngyölődik, csak nedvesen válik láthatóvá, élénk zöld, olajzöld, olajbarna színűre. Az apotéciumok a tölcsér karimáján helyezkednek el, színük a halványtól a sötétbarnáig terjed.
Talajlakó zuzmófaj. Elsősorban homoki gyepekben, kisebb részben sziklagyepekben fordul elő. Kizárólag a Kárpát-medencében fordul elő. Ezen belül elsősorban az Alföldön elterjedt.
Veszélyeztetettség oka hazai és nemzetközi szinten, hogy feltűnő, különösen esztétikus, könnyen begyűjthető talajlakó zuzmó, az alföldi természetes vegetáció visszaszorulásával a természetes élőhelyeinek csökkenése miatt kerülhet veszélybe. Bolygatott talajon telepei elpusztulnak és visszatelepedése a lassú telepfejlődés miatt nehézkes.
Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Farkas Edit, Lőkös László: Védett zuzmófajok Magyarországon – Mikológiai Közlemények, Clusiana 45(1–3): 159–171. (2006)