A virágos szakállzuzmó (Usnea florida) bokros telepű zuzmó. A telep 2–10 cm-es, felálló, sűrű ágakból álló bokros párnát képez. A főágak 1 mm átmérőjűek, gyakran ívesen hajlottak, többnyire néhány, nem feltűnő befűződéssel. Színe szürkészöld vagy sárgászöld, az ágak tövén feketedő. Az elágazások szabálytalanok, a kisebb ágak gyakran visszahajlók. A főágak sűrűn álló apró szemölcsökkel, papillákkal és max. 1 cm hosszú fibrillumokkal borítottak.
A termőtest-képzés gyakori, a feltűnő apotéciumok a főágak és a fontosabb oldalágak csúcsán erednek.
A szakállzuzmók általában jól felismerhetők, lecsüngőek vagy bokorszerűek. Színük jellegzetes sárgászöld, mivel minden faj kérgében uzneasav található.
Lombos fák kérgén, inkább a lombkorona főbb ágain, fényben gazdag helyeken nő. Európai elterjedésű faj. Hazánkban ritka, csak a Bükkben található meg. A négy korábbi előfordulása a Bükk egy szűk területére korlátozódik.
Veszélyeztetettség oka hazai és nemzetközi szinten, hogy rendkívül tetszetős, hazánkban igen ritka, bokros telepű kéreglakó zuzmó. Külföldön az Usnea fajok gyógyászati jelentőségű hatóanyagát, az uzneasavat mind a humán-, mind az állatgyógyászat-ban felhasználják. A bokros zuzmókat általában a levegőszennyeződésre legérzékenyebb zuzmók között tartják számon a telepek nagy fajlagos felülete miatt, ezért a levegő szennyezettsége ezt a fajt is fokozottan veszélyezteti.
Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Farkas Edit, Lőkös László: Védett zuzmófajok Magyarországon – Mikológiai Közlemények, Clusiana 45(1–3): 159–171. (2006)