Mák, termesztett (Papaver somniferum)

Papaver somniferum

Mérgező

Népies neve: közönséges mák

A mák a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozik. Régóta termelt kultúrnövényünk, melynek termése a mákszem. Eredete még nem tisztázott, egyes források szerint őshazája lehet Afganisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán. A hazai éghajlat alatt kiskertekben termelhető. Kékesszürkén hamvas növény. Lándzsás-tojásdad, szabálytalanul fogazott levelekkel, felső levelei szárölelőek. A 3-6 cm hosszú szirmok fehérek vagy ibolyaszínűek, az alapon sötétebb folttal. Csupasz, többé-kevésbé gömbölyű toktermésén 5-12 barázda található. A magok fajtától függően fehérek, szürkék vagy sötét ibolyaszínűek.

A kiskertekben a mákot a mákszemért termelik, melynek szürete általában a nyár végére esik. A gyógyszeripar viszont a mákgubót hasznosítja.

A mák termése és a felvágott termés levegőn szárított tejnedve, az ópium igen gazdag alkaloidokban, főleg morfinban, kodeinben, narkotinban, tebainban és papaverinben, amelyek fontos gyógyszerek alapanyagai. Az alkaloidok mind a zöld, mind pedig a száraz mákgubóból kinyerhetőek.

Jelentőségét tekintve a máktok a vegyipar számára sokkal fontosabb alapanyag, mint a mákszem. A gyógyszeripar számos készítményben hatóanyagként alkalmazza a gyomor-bélrendszer, az epe és húgyutak görcsét oldó papaverint, a köhögéscsillapító narkotint és kodeint, valamint az erős fájdalomcsillapító hatással rendelkező morfint.

          morfin                        kodein                              tebain                        papaverin

A morfin (INN: morphine), más néven morfium (C17H19NO3) a mák (Papaver somniferum) alkaloidja. Opioid analgetikumként (fájdalomcsillapítóként) használják a gyógyászatban. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben morfin-hidroklorid (Morphini hydrochloridum) néven hivatalos.

Az alkaloidot először Friedrich Wilhelm Adam Sertürner német gyógyszerész izolálta 1804-ben, s Morpheuszról, az álmok görög istenéről morfiumnak nevezte el. Gay-Lussac javasolta a morfin nevet.

A fájdalomcsillapító hatás kialakulásában az agyban és a gerincvelőben elhelyezkedő opiát receptoroknak és az endorfinoknak bizonyított szerepe van. A morfin a fájdalomérző rostokon érkező fájdalom impulzusok transzmisszióját, integrációját és interpretációját befolyásolja, másrészt befolyásolja a fájdalom szubjektív megélését, feldolgozását, gyengíti a fájdalomtól való félelmet és szorongást. Ez az összetett hatás az ópiát receptorokkal különösen gazdagon ellátott limbikus rendszer közvetítésével valósul meg. A cortex és a gerincvelői központok kezdeti ingerlését követően több támadásponton is gátló hatást fejt ki. A reflexfolyamatokat és a gerincvelői funkciókat többségében serkenti. A morfin miosist okoz. A tűhegy pupillák a morfin túladagolás tünetei, de nem pathognomicusak, mert egyéb kórállapotok, (pl. pontszerű laesiók, vérzés vagy ischemias történés) hasonló tünetekkel járnak. A fájdalom csökkenésével párhuzamosan gyakran eufória lép fel. A gyomornedv, az epe, és a pancreas nedv secretio csökken morfin kezelés hatására. A morfin gátolja a pajzsmirigy endokrin működését, ezért hypothyreosisban ronthatja a tüneteket. Histamin felszabadulást serkentő hatása következtében alkalmazásakor viszketés, urticaria valamint a bőr és a sclera erek tágulata alakulhat ki.

A morfin ellőállítható ópiumból, melynek átlagos morfintartalma kb. 10%.  De előállítható mákgubóból és mákszamából is.  Kabay János, gyógyszerész nevéhez fűződik a mákgubóból való hatóanyagok kivonásának kidolgozása. Kabay János  feleségével, a vegyész Kelp Ilonával kidolgozta a morfinnyerés ipari módszerét: a zöld máknövényt virágzás után learatták, majd a felaprított mákfejekből préselés után vonták ki a hatóanyagot. E módszert 1925-ben szabadalmaztatta. Kabay 1931-ben újabb szabadalmat nyújtott be: sikerült morfint kivonnia a mindaddig mezőgazdasági hulladékként kezelt száraz mákszalmából.

A kodein (INN: codeine) vagy 3-metil-morfin egy fenantrénvázas opioid analgeticum. Csökkenti a köhögés- és a légzésközpont ingerlékenységét. Megtalálható a mák tejnedvében, ahol 0.3-3% közötti mennyiségben van jelen. Ezzel a Ópium második legfontosabb alkaloidjaként tartjuk számon. A kodein tehát a természetes opiát alkaloidok közé tartozik. A neve a görög „kodeia” = „mákgubó” szóból származik. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Codeinum néven hivatalos.

A kodein a morfinhoz hasonlóan a fájdalomküszöböt emeli, csökkenti a fájdalominger okozta motoros és vegetatív reakciókat, továbbá a corticalis area érzékenységét. Az analgetikus hatás a központi idegrendszerben levő ópium receptorok stimulálásán alapul. Erre a kodein közvetlenül csak rendkívül kis mértékben képes, hatását jelentős részt úgy fejti ki, hogy a szervezetben demetilálódik, így 5-15%a - egyéntől függően - morfinná alakul, ezután tulajdonképpen maga a morfin hat és bomlik le glukózzal kapcsolódva, legnagyobb részt a vizelettel távozva.

A gyógyászatban a kodeinnek mindig valamely sóját használják fel, hiszen maga a kodein, mint alkaloid vizben nem oldódik, csak savak hatására keletkező sói oldhatóak. Például szulfátját, mely 85.9% nak megfelelő szabad kodein bázis hatásával egyenértékű, vagy foszfátját (73.6%), szalicilátját (68.6%) Terápiásan egyszeri adagja 10-30mg körüli, naponta maximum 120mg. Felezési ideje a szervezetben 3-4 óra.

A papaverin (INN: papaverine) egy ópium alkaloid, melyet főként visceralis görcsök, érgörcsök (agyban, szívben) és néha erektilis diszfunkció kezelésére használnak. Bár megtalálható az ópiumban, a papaverin szerkezetileg és hatásaiban is jelentősen eltér a többi ópiumalkaloidtól (ópiátok). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Papaverin-hidroklorid (Papaverini hydrochloridum) néven hivatalos.

Elsősorban görcsoldó hatású. A Ca2+-csatornák gátlásával közvetlenül a simaizomsejtekre hatva, reverzibilisen csökkenti az izomtónust, emellett foszfodiészteráz-gátló hatással is rendelkezik. Csökkenti az erek tónusát és a vérnyomást, fokozza az agyi- és a coronariakeringést. Tágítja az ereket, valamint gátolja az adrenalin érszűkítő hatását, közvetlenül a simaizmok tónusának csökkentésével. Az arteria pulmonalis és a perifériás erek erős tágulása miatt embóliában is hasznos lehet. Erősen tágítja az agyi ereket, növeli az agyi keringést. Oldja a gyomor-bél traktus görcseit, pylorusspasmust, epekőkólikát. Jól hat a vizeletelvezető rendszer görcsös állapotaira. Ernyeszti a hörgőket. A szívizom ingerlékenységét csökkenti, növeli a refrakter szakot, negatív kronotrop hatást fejt ki.

Jól szívódik fel a gastrointestinalis rendszerből, hatásának kezdete gyorsan alakul ki. 90%-a kötődik a plazmafehérjékhez. A májban gyorsan lebomlik, vizelettel ürül.

Az egyiptomiak a zöld mák nedvét gyógyszerként alkalmazták különféle fájdalmak csillapítására.

Régen a gyerekeket zöld mákgubóból készített főzettel, mákonnyal altatták. Szerencsére ez már régen nem divat, hiszen az elcsendesedő gyermek sokszor hatóanyag-túladagolás miatt soha többé nem ébredt föl.

Hippokratész már i. e. 460 említi.