Lizergsav dietilamid

A lizergsav-dietilamid, rövidítve LSD, vagy LSD-25 egy félszintetikus, erőteljes hallucinogén hatású, az ergolinok családjába tartozó alkaloid. Hatása alatt megváltozik az érzékelés, a gondolkodásmód, és a létszemlélet. Szinesztéziát, megváltozott idő- és térérzékelést is okozhat. Leginkább enteogénként, rekreációs drogként használják. Az LSD nem okoz fizikai függőséget, toxicitása a küszöbdózishoz mérten rendkívül alacsony, viszont kedvezőtlen mentális hatásai is lehetnek, mint például aggodalom, zavaró érzékcsalódások.

Az LSD-t először Albert Hofmann szintetizálta 1938-ban az lizergsavból, amit Arthur Stoll vont ki az anyarozsból, ami egy rozson élősködő gombafajta. Az „LSD” elnevezés a szer korai kódnevéből, az „LSD-25”-ből származik, ami a német „Lysergsäure-diethylamid” rövidítése az anyag azonosítószámával követve. Az LSD érzékeny az oxigénre, az ultraibolya sugárzásra és a klórra (főleg oldott állapotban). Száraz és sötét helyen évekig eltartható. A tiszta LSD színtelen, szagtalan és kicsit kesernyés. Általában szájon át veszik be; mivel egy adag szabad szemmel szinte láthatatlan, ezért vékony papírra (bélyegre) impregnálják, kockacukorra vagy zselatinra kenik. Az LSD az egyik legpotensebb pszichedelikus anyag, 60-80 mikrogramm a küszöbdózisa.

1966-os betiltásáig pszichoterápiás alkalmazására történtek kísérletek. Napjainkban az egész világon illegális.

Az LSD hatását nagyban befolyásolhatják a bevétel előtti események, a lelkiállapot, a környezet, és a bevett drog mennyisége. Az LSD 6-8 óra hosszat fejti ki hatását: az érzékelés, az érzelmek, az emlékezet és a tudat „kitágítását”. Ezenkívül gyakran okoz víziókat, például kaleidoszkópszerű vagy egyéb geometriai mintákat, mozgó tárgyak mögött „nyomokat”, és rengetegféle színt.