Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis L.)

Celtis occidentalis L.

A nyugati ostorfa a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, a kenderfélék (Ulmaceae) családjának ostorfa (Celtis) nemzetségébe tartozó fa.

25 méteres magasságig megnövő, terebélyes, boltozatos koronájú fa, nagy termetűvé csak jó vízellátású talajon, fejlődik. Kérge középszürke, idősebb korában a több éven át növekedő paralécektől rücskösen barázdálttá válik. Vesszője vékony, sötétbarna, rügyei a vesszőtől kissé elállók. Átellenesen szórt állású levelei tagolatlanok, tojásdadok, aszimmetrikusak, 6-12 cm hosszúak, fűrészes szélűek, színi oldaluk középzöld, reszelősen szőrös, fonákuk világosabb. Lombja ősszel citromsárgára színeződik. Virágai aprók, világoszöldek, a levélhónaljakban magányosan fejlődnek. Rövid (1-1,5 cm-es) kocsányú, apró (kevesebb mint 1 cm átmérőjű) csonthéjas terméseinek húsa éretten narancssárga.

A Celtis occidentalis ƒÉszak-Amerika keleti felŽében (Dél-Ontario, Quebec, New England, South Carolina-(Appalachia), nyugat és észak Oklahoma, észak és Dél-Dakota) őshonos. Eur—óp‡ába elő™szöšr Angli‡ába hozt‡ák be az 1600-as évek elején, magyarorsz‡ági megjelenŽésŽét a XIX. sz‡ázad első™ feléŽre tehetjŸük.

Fiatalon gyors nöšvekedŽésžű, j—ól tžűri a vá‡rosok szá‡raz, meleg, szennyezett leveg™őjŽét, elviseli az utak s—óz‡ásá‡t, eltžűri a gyšökŽércsonkí’t‡ást, a kéŽregsebzŽést, koron‡áj‡ának csonkolá‡s‡át, rendszeres visszavág‡ás‡át.

Egyes források Budapesten Žés kšörnyŽékén a nyugati ostorf‡át a b‡álv‡ányfa Žés a zšöld juhar utá‡n a leggyakoribb advent’ív fafajkéŽnt eml’ítik. Gyakori a Tisza és az Alsó-Duna árterén és az Alföldön is. Agresszívan terjedő faj.