A kombinált kémiai és fitostabilizáció toxikus fémekkel és más, nem vagy nehezen bomló szennyezőanyagokkal szennyezett területek in situ (helyben, kitermelés nélkül) remediációjára alkalmazott, nemzetközi szinten is újnak számító technológia. A lényege, hogy a szennyezett talajba kevert stabilizáló hatású adalékanyag hatására átalakul a fémek (szennyezőanyagok) kémiai szerkezete, kevésbé mozgékony formát vesznek fel, emiatt a vízben rosszul oldódnak a talajmikroorganizmusok számára kevésbé hozzáférhetőek és a növények számára kevéssé felvehetőek, káros biológiai hatásukat nem tudják kifejteni. A stabilizálószerrel kezelt területre telepített növényeket nem mérgezik a fémek/szennyezőanyagok, jól nőnek és a felületen jól izoláló takaróréteget hoznak létre. A kémiai adalék és a növénytakaró együttes stabilizáló hatása megakadályozza a szennyezőanyag továbbterjedését az összes transzportútvonalon: kiporzás szél hatására, kioldás esővízzel és a felszíni vagy felszín alatti vízbe jutás valamint erózió, vagyis a szilárd anyag víz általi transzportja. A táplálékláncba jutást úgy akadályozzuk meg, hogy nem akkumuláló növényeket alkalmazunk, amelyek a föld feletti szerveikben toxikus fémet/szennyezőanyagot nem raktároznak. További követelmény az alkalmazott növényekkel szemben, hogy gyorsan nőjenek és minél tökéletesebb, egybefüggő takaróréteget eredményezzenek.

Ezt a kémiai stabilizálással összekötött remediációs technológiát több száz laboratóriumi kísérlet eredménye alapján, szabadföldön is alkalmaztuk. Demonstrációs területnek a korábbi cink- és ólombánya toxikus fémekkel szennyezett területe szolgált Gyöngyösorosziban. A Toka-patak völgye erősen szennyezett toxikus fémekkel, mint a Zn, Pb, Cd, Cu és As. A bányászat hatásának komplex felmérése a vízgyűjtő területen a vizekre, üledékre, talajra és az ökoszisztémára megtörtént. Ennek alapján a toxikus fémszennyezettség nagy környezeti kockázatot jelent és kockázatcsökkentésre van szükség a területen.