Nadragulya

A nadragulya (Atropa belladonna) népies nevei: álomhozófű, farkasbogyó, farkascseresznye, mérges cseresznye, bolondítófű, szép asszony füve, veszett fű, ördögfű. A belladonna nevet − jelentése: szép hölgy − a növény onnan kapta, hogy a középkorban a nők a növény termésének levét szemükbe csöppentették, hogy pupillájuk nagyobb legyen, a nagy fekete szemek ugyanis a kor ízlésének megfelelően vonzóbbá tették őket az erősebb nem számára.

Tropán-vázas alkaloidokat tartalmaz, súlyosan mérgező.

Ország: Növények (Plantae)

Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)

Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)

Rend: Burgonyavirágúak (Solanales)

Család: Burgonyafélék (Solanaceae)

Nemzetség: Atropa

Faj: A. belladonna

A növény levelét és gyökerét használják gyógyászati célokra. A gyökeret késő ősszel gyűjtik. A bogyója a legmérgezőbb, azt kevéssé hasznosítják.

A levél- és a gyökérdrog egyaránt tartalmaz mérgező hatású alkaloidkeveréket: hioszciamint, szkopolamint, atropint. A levélben találhatók még flavonoidok, cseranyagok és kumarinok is.

A növényi drogot a gyógyszeripar hasznosítja, homeopátiás alkalmazása igen elterjedt.

A nadragulya évelő növény, gyökere akár fél m hosszú is lehet, függőleges helyzetű. A gyökér gyakran többfejű, így több hajtás eredhet belőle. A szár 12 m magas, dúsan elágazó. A levelek tojásdadok vagy kerülékesek, hegyesek, hosszuk 10−12 cm. A levélnyél rövid. A levelek alul szórtak, felül párosával nőnek, a pár egyik tagja mindig kisebb és lefelé álló. A hosszú kocsányon ülő, többnyire lecsüngő virágok a levelek hónaljából erednek. A csésze forrt, a párta hússzínű, szintén forrt-szirmú. Fényes fekete színű, kisebb cseresznyényi bogyóit a csésze félig körülöleli. Júniustól augusztusig virágzik.

A nadragulya közeli és hatásában is lényegében megegyező rokona az Északi-középhegység hegyvidéki bükköseiben honos, védett farkasbogyó vagy csüngőbelénd (Scopolia carniolica Jacq.).

Elterjedés, élőhely Magyarországon: Középhegységeinkben és a Dunántúlon gyakori, árnyékkedvelő növény, elsősorban bükkösökhöz, azok széleihez ragaszkodik, gyakori erdei utak mentén is. Egész Európában, Kis-Ázsiában elterjedt, egészen Iránig és a Kaukázusig. Észak-Amerikába behurcolták.

Felhasznált részek: Drogját a szárított levelek (Belladonnae folium) és a gyökerek (Belladonnae radix) adják.

Története, felhasználása

Szent Hildegárd a nadragulyát hideg növénynek tekinti, olyannak, ami az ördög befolyása alatt áll. Elmondja róla, hogy sem megenni, sem pedig meginni nem szabad, mert "a szellemet szétzilálja". Gyógyszerként a "nagy és erős" kelések ellenszerének tekinti, ehhez kacsazsírt és szarvas, vagy bakfaggyút kell egy cseppnyi nadragulyanedvvel összekeverni, de ezt a kenőcsöt sem szabad túl gyakran alkalmazni.

Hieronymus Bock a nadragulyát a zsidócseresznyével és a csucsorokkal együtt tárgyalja: "Eljutottunk a hideg csucsorokhoz, és azt mondjuk, hogy a nadragulya derék jó növény minden forróságra, belsőre és külsőre, állatnál és embernél, de nem szabad egyszerre túl sokat bevenni belőle. Mert kevés a fekete bogyókból elaltat, de sok megöli az embert. Hideg a harmadik fokon.

A fű virágaival és érett termésével május végén égetve jó vizet ad minden forró bajra, belsőleg mindig 2 vagy 3 kanállal bevéve és külsőleg is lenkendővel felkötve, legyőzi a kolerikus gyomor és a gyulladt máj nagy forróságát...

A zöld levelek a forró főfájásra téve csillapítják a fájást a nagy forróság enyhítése által. Az égetett víz ugyanígy használva hasonló hatású. E fű szétvágva és feltéve eltünteti és lenyomja a szemek és fülek minden duzzadt forró kelését. A mondott módon feltéve oldja a gyomor, a gyulladt máj forróságát, minden égetett sebet, csillapítja az asszonyok folyását, ha a nedvét gyapjúra cseppentik és a testbe felhelyezik. A nedv tojásfehérjével temperálva és az égő folyó szemre téve csillapítja a folyást és legyőzi a fájdalmat. A forró, nyitott és folyó károk gyógyítására e nedvet ólomkarbonáttal és ólomoxiddal keverik és derék kenőcsöt készítenek belőle."

Hatóanyagai, hatásai

Tropánvázas alkaloidokat (atropin, hioszciamin, szkopolamin, stb.) és flavonoidokat tartalmaz. A levél alkaloidtartalma 0,2−0,4%, míg a gyökéré és a magé 0,3−0,9%.

Mérgező volta miatt belsőleges használata házilagosan nem ajánlott, legfeljebb keverékekben! A nadragulya a leghírhedtebb növények egyike: nevéhez mérgezések, boszorkányhistóriák, tragédiák tömege kapcsolódik hozzá. A középkorban kozmetikai szerként is ismerték, a szépasszonyok pupillatágító hatását használták ki. Szép, fényes-fekete bogyóit sokszor kisgyermekek eszik meg. Mérge rendkívül veszélyes, a központi idegrendszerre hat, s gyógyhatásai helyett inkább a mérgezési tüneteket soroljuk fel, hiszen szó szerint életveszélyes növényről van szó. Kisebb mennyiségben általános izgalmi állapotot, görcsöket, hallucinációkat, félrebeszélést, koordinálatlan mozgást, lázat okoz. Nagyobb adagban vitustáncszerű őrülettel, dührohamokkal, szédüléssel, hányással jár. A pupillák kitágulnak, a pulzus gyorsul, beszéd és látászavarok alakulnak ki. A bőr száraz, forró. Gyermekek esetében 34, felnőtteknél 10 bogyó már halálos lehet. Elsősegélyként azonnali hánytatás és kórházba juttatás jöhet szóba.

Készítmények formájában erős görcsoldó és az emésztőmirigyek működését gátló hatása miatt elsősorban gyomor és nyombélfekélyek, a gyomor-bélrendszer, valamint az epeutak görcsös panaszainak enyhítésére, hányingerellenes hatása miatt pedig émelygés, tengeribetegség, utazási betegség kezelésére használatos. Ilyenkor mellékhatásként szájszárazság, a szem alkalmazkodási zavarai, bőrpirosodás, tahikardia fordulhat elő. Használata ellenjavallt tahikardiás szívritmuszavarok, jóindulatú prosztata-megnagyobbodás, glaukóma, akut tüdőödéma és a gyomor-béltraktus mechanikus szűkületei esetén. Számos gyógyszerhatóanyaggal, elsősorban a triciklusos antidepresszánsokkal lép kölcsönhatásba. Külsőleg alkoholos kivonat vagy kenőcs formájában fájdalomcsillapítóként (fejfájás), görcsoldóként használható.