Mikromassza teszt

Kép forrása
http://wpcontent.answcdn.com/wikipedia/en/thumb/f/ff/Alcian_stain_micromass.jpg/300px-Alcian_stain_micromass.jpg
Leírás szerzője
KÖRINFO

A Mikromassza teszt egy 1966-ban Umansky által kifejlesztett technikán alapul, mellyel Umansky csirkeembriókból származó végtagkezdemény sejtek fejlődését és differencilódását tanulmányozta. Azt találta, hogy a differenciálatlan végtagkezdemény-mezenchima sejtek (a középső csíralemezből elkülönült szövetcsoport, amelyből a támasztószövetek, az izomszövetek és a vérkeringési szervek alakulnak ki) differenciálódó kondrocita (porcsejtek)sejtgócot képeznek a mikromassza sejtkultúrában.

Az az eljárás, melyről a továbbiakban szó lesz, azon alapszik, hogy egy adott vegyianyag sejtgócképződést akadályozó tulajdonságának meglétét detektálni tudjuk. Tehát a tesztre pozitív vegyianyagok csökkenteni fogják a sejtgócok számát, vagy a sejtgócokban lévő sejtek számát.

A kísérleti rendszer diffrenciálatlan, patkányembrióból származó végtagkezdemény-sejteket használ. Az embriók ún. Wistar patkányokból származnak a vemhesség 14. hetéből. Az eltávolított végtagkezdeményekből egysejt szuszpenziót állítanak elő tripszin enzim segítségével. A következő lépés igen kritikus, mivel nagyon nehéz a 96 lyukú titerlemez mélyedéseinek pontosan a közepére helyezni a sejteket közel konstans mennyiségben és közel konstans kiterjedésű felületre. Ezután a titerlemezt 5 napon keresztül inkubáljuk a vizsgálandó vegyianyag jelenlétében és nélküle is. A sejtek alcin-kék festékkel tehetőek láthatóvá. A mérés eredményét az IC50 és az ID50 értékek adják, melyeket úgy kapunk, hogy megszámláljuk az életképes sejtek számát, a differenciálódott sejtek számát, valamint a sejtgócok számát és a dózis válasz görbéről leolvassuk az 50%-hoz tartozó gátlási értékeket.

Tehát  az IC50 éték az a vegyianyag dózis, mely a sejtkultúra növekedésének képességét és életképességét 50%-ra csökkenti, az ID50 pedig az a vegyianyag dózis, mely a lehetséges sejtdifferenciálódások számát csökkenti 50%-ra).

.