A környezettoxikológia praktikus előnyei ellenére sem terjedt el olyan mértékben a környezetmenedzsmentben, mint ahogy az hasznos és elvárható lenne.
Ennek egyik oka, hogy a kémiai modellen nevelkedett szakemberek nehezen tudják interpretálni és gondolkodásukba illeszteni a környezettoxikológiai eredményeket, holott azok direkt módon mérik a káros hatásokat, nem áttételesen kell a hatásokra következtetni, mint a kémiai analitikai eredményekből.
Erre javasolt a Környezeti Mikrobiológia és Biotechnológia Kutató csoport áthidaló megoldást: egy környezeti minta toxikusságát egyetlen vegyi anyag káros hatásaként megadó egyenérték-rendszer kidolgozásával.
A toxikus fémekkel szennyezett környezeti minták káros hatását rézegyenértékben, a szerves anyagokkal szennyezett környezeti mintákét klórfenol-egyenértékben adják meg. Ezeket az egyenértékben kifejezett toxicitásokat a réz vagy a klórfenol (hatáson alapuló) határértékeihez hasonlítva is lehet a toxicitást, illetve a kockázatot értékelni.