Passzív technológiák alatt általában olyan környezetvédelmi technológiákat értünk, melyek hosszútávon, közvetlen emberi beavatkozás nélkül működtethetőek melyekkel a technológiai paraméterek ellenőrzésén kívül, amely történhet távérzékeléssel is, más teendő nincs. Ilyen technológiákat célszerű alkalmazni évtizedeken keresztül folyamatosan fellépő szennyezett talajvizek, csurgalékok, bányavizek, diffúz forrásból származó felszíni vízgyűjtők kezelésére, ha a forrás nem távolítható el illetve nem korlátozható a kibocsátása. Célszerű úgy megalkotni ezeket a passzív technológiákat, hogy természetesen rendelkezésre álló energiaforrásokat használjanak fel, pl. az alábbiakat:
- topográfiai gradiens
- mikrobák metabolikus energiája
- fotoszintézis
- kémiai energia.

Leggyakrabban alkalmazott technológiai megoldások:
- aerob és anaerob tavak és lápok
- aerob és anaerob felszín alatti biológiai reaktorok
- reaktív résfalak: legkülönbözőbb töltetekkel ellátott felszín alatti áteresztő falak vagy átfolyós reaktorok.- reaktív zóna vagy kaszkád-elrendezésű reaktív zónák.

Leggyakoribb szennyezőanyagok, illetve szennyezett környezeti elemek, melyekre a passzív módszerek jellemzően alkalmazhatóak:
- közel semleges pH-jú, vassal szennyezett vizek kezelésére: aerob lápok
- savas vizek kezelésére: komposzt alapú passzív rendszerek: komposztban lévő szulfát redukáló baktériumok segítségével: biológiai reduktív lúgosító rendszerek
- savas vizek kezelése pH növelés mészkő oldással: kémiai semlegesítés
- fémek mobilitásának csökkentése, anoxikus körülmények biztosításával: komposzt lápok vagy aerob körülmények között: sekély víz nádassal
- fémekkel, szerves anyaggal szennyezett semleges, lúgos vagy savas felszín alatti vizek kezelése: reaktív résfalak vagy reaktív zónák segítségével.