A termeszek a világ minden táján elterjedt rovarok. Föld alatti közösségekben élnek.

Rendszertani besorolásuk:

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)

Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)

Osztály: Rovarok (Insecta)

Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)

Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)

Öregrend: Polyneoptera

Rend: Termeszek (Isoptera)

A termeszek öt családjába mintegy 1600 faj tartozik. Fehér hangyának is nevezik, de nincsenek közeli rokonságban a hangyákkal. Színük fehér, testfelépítésük nagymértékben különbözik, mert míg a hangyák teste osztott, addig a termeszeké egybefüggő. A termeszek rajzást követően elveszítik a szárnyukat,  míg a szárnyashangyák nem (2).

A termeszek öt családja:

Hodotermitidae család: Desneux, 1904 – kombájn termeszek, a termésben tesznek kárt

Kalotermitidae család: Froggart, 1897 – farágó termeszek, tárolt és száraz fa fogyasztására specializálódtak

Rhinotermitidae család: Froggart, 1897 – földalatti farágó termeszek

Termitidae család: Latreille, 1802 – magasabb rendű termeszek

Termopsidae család: Holmgren, 1911 – korhadt fát fogyasztó termeszek

A termeszek felépítése: fejük szabad; rövid csápjuk 12–20 tagú, olvasóformáju; vastag alapi taggal; szemük kerek; két pontszemük van; állkapocstapogatóik 5-tagú, ajki tapogatóik 3-tagú. A királyi pár a szaporodásért felelős királyné és király,  a katonák (himek és nőstények) a várat védik, harcolnak a betolakodók ellen, hatalmas csápjuk és nagy kemény fejük van, a dolgozók végeznek minden munkát, kiszolgálják a királyi párt és nevelik az utódokat. Azokból a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően nevelhetnek katonát vagy dolgozót, az arányokat szigorúan tartják: valamivel több dolgozó, mint katona.  Szárnyas egyedeket is nevelnek, ezek képesek szaporodásra. A szárnyakat a kirajzáshoz használják: elhagyva várukat, egy hím és egy nőstény egymásra talál, elvesztik szárnyukat, s királynő és király lesz belőlük egy erre a célra kialakított kamrában vonulnak, ahol hatalmasra nőve szinte mozdulatlanul élnek, és utódokat hoznak létre. Ha már erre nem képesek, akkor az őket kiszolgáló dolgozók felfalják őket. Egy királyi pár akár 10 évig is élhet.

Főként Afrika és Amerika forró vidékein laknak és építményeikről, valamint kártételeikről nevezetesek. A termeszek nagy károkat okozhatnak fából készült eszközökben, építményekben és épületekben, de az élő fában is. Természetes feladatuk a holt szerves anyag fás részének felaprítása, megemésztése más élőlények általi teljes bontását vagy a talajban történő humufikációját megelőzően. A termeszek számára a fából készült eszközök, házak és egyéb építmények fás holt szerves anyagnak számítanak, tehát tápláléknak. Ezért gondoskodni kell arról, hogy tűzifánk, fából készült műtárgyaink, épületeink védve illetve izolálva legyenek a talajban élő termeszektől. Ahol sok a termesz (mert pl. a kivágott fák gyökerei bent maradtak a talajban és arra, vagy ahhoz közel építkeztek), ott nem okos dolog a tűzifát közvetlenül a talajon tárolni, vagy a ház falának döntve tárolni, mert azon keresztül a termeszek könnyen bejutnak a házba, ahol felfalják a fából készült építőelemeket, tartógerendákat, padlóburkolatot, stb. Különösen nagy a veszély ott, ahol mindehhez nagy nedvességtartalom is társul, mert az előnyös a termeszek túlélése szempontjából (3).

A termeszek által okozható kár nagyságára jellemző, hogy, elsősorban afrikai, dél-amerikai, indiai meleg éghajlaton rövid időn belül képesek minden fából készült eszközt megrágására (pl. raktározott fegyverek fa részeit, hangszereket, könyveket, stb.) vagy épületeket az összeomlásig meggyengíteni. Állítólag Mexikóban egy éjszaka leforgása alatt elfogyasztottak egy teljes levéltárat az épülettel együtt. Egy spanyol hadihajót is termeszek pusztítottak el 1879-ben. 1814-ben a kalkuttai kormányzó palotája hirtelen összedőlt. Az épületet megvizsgálták, s kiderült, hogy a hatalmas faalkotmányt a termeszek milliói rágták össze. Egy angol hajó, az Albion is erre a sorsra jutott. Egy angol kutatóról alvás közben lerágták az ingét (5).

Termeszek igen elterjedtek, így Magyarországon is mindenütt jelen vannak, például kertjeinkben, erdeinkben. Európában nem tesznek akkora károkat mint a trópusi szavannákon.

A termeszek fejlett szociális kapcsolatrendszerre épülő társadalomban élnek. Minden egyednek megvan a maga feladatköre, mindenki a közösség érdekében dolgozik, működik.

Lakóhelyük a termeszvár. A termeszvárak felépítése fajonként eltérő, de mindegyikhez tartozik egy föld alatti alagútrendszer és egy föld feletti építmény. A termeszvár 6 méter magas is lehet. A vár falai betonkemények. A szellőzőnyílásokon (szélcsatornák) keresztül áramlik be a bolyba a friss levegő.  Belül több kamra található, itt nevelik fel a lárvákat és egyes fajok gombát vagy más haszonélőlényt is "termesztenek".  A kamrákban nagyon kicsi a hőmérséklet-ingadozás, ami a termeszek életben maradásához nélkülözhetetlen.

A raj tagjai nyállal összekevert földlabdákból építik a termeszvárat. Az apró földlabdákat olyan helyre cipelik, ahol már vannak hasonlóak, aminek következtében apró tornyocskák nőnek ki a földből. Végül, ha már a tornyok elértek egy bizonyos magasságot, és egy termesz egymáshoz közeli tornyocskákat talál, akkor igyekszik a köztük levő űrt kitölteni hasonló módon gyúrt földlabdákkal. Így szinte magától összeáll a vár.

A várépítő termeszek fészkeiket olyan helyekre építik, amelyek nem túl szárazak, de nem is túl nedvesek, viszont jó a vízelfolyásuk. Ezt a tényt az afrikai szavannákat tanulmányozó tudósok kihasználták a szavannák ökológiai állapotának és vízellátásának feltérképezésében is, hiszen a termeszvár építés feltételeinek a szavanna vízszivárgási vonalai felett lévő domboldalak felelnek meg leginkább. A vízszivárgási vonalak ott alakulnak ki, ahol a víz a felszín alá folyik a homokos, porózus talajon át, majd újra felszínre tör az agyagban gazdag területeken. A fás növények jellemzően a jó vízelfolyású dombtetőket kedvelik, ahol a termeszvárak is elhelyezkednek, a lágyszárú füvek pedig a domb aljának nedvesebb területein uralkodnak. A termeszvárak légi-fotók segítségével történt feltérképezése lehetővé tette a növények számára megfelelő vízellátású területek lehatárolását (4).