A csótányok  (Blattodea, Blattoptera vagy Blattaria) a rovarok (Insecta) osztályában az újszárnyúak (Neoptera) egyik rendje. Korábban a botsáskákkal és az imádkozó sáskákkal közös rendbe sorolták őket annak ellenére, hogy alkatuk módfelett különböző.

A csótányokat általában lakókörnyezetünkből ismerjük, ott látjuk őket felbukkanni. Természetes élőhelyük az erdők és a mezők, ahol növényi maradványokkal táplálkoznak, de praktikus okokból az emberhez kötődnek, hiszen az élelmiszerek és hulladékok az ember környékén nagy mennyiségben és könnyen elérhetőek.

Testhosszuk fajtól függően 1–6 centiméter. Fejük jól fejlett, pajzzsal védett. Szájszervük rágó típusú. A fejből két hosszú, sok ízből álló csáp nyúlik ki. Nagy összetett szemükkel jól látnak. A két szárnypár a tor mentén egymás fölött helyezkedik el: a felső pár erős, és csak védő szerepe van. Egyáltalán nem, vagy rosszul repülnek, több faj nősténye a szárnyait el is vesztette. Bűzmirigyük van.

Lárváik igen hasonlítanak a felnőtt rovarokra, de még szárnyatlanok.  Petéiket nem egyesével rakja le, hanem úgynevezett petetokokban. A petetokban elhelyezkedő peték száma a fajtól függően 12-56 között változik. Egyes fajok (német csótány) ezt a petetokot a fajok kikeléséig magukon hordják. Erről elnyúlt, megduzzadt hátsó testrészük tanúskodik. A petetokok hurcolása fajonként eltérő idejű. Vannak fajok, melyek néhány nap után elhullatják a petéket. Ezekből a lárvák 2-4 hónap múlva kelnek ki.
Legrövidebb fejlődési ideje (0,5-1 év) a német csótánynak van, a másik két faj 1-3 év alatt válik ivaréretté.

Éjjel aktívak; nappal falrepedésekben és egyéb rejtekhelyeken húzzák meg magukat. Többnyire magányosak, de időnként nagy csapatokban tűnnek fel. Mindenevők; táplálékukat éles szaglásukkal keresik. termszetes előfordulásoka talajban, termőföldeken, kertekben. Lakásainkba is szeretnek betelepedni, ahol a hulladékot fogyasztják. Patogén mikroorganizmusokat hordozhatnak és terjeszthetnek. Egyes emberek allergiásak a csótányra.

Ha nem akarunk ellenük mérges gázokat vagy veszélyes rovarölőszereket bevetni, akkor próbálkozhatunk házilagos módszerekkel, például

1. vizes-olajos vagy olajos, gyümölcsös csapdával. Bögrébe tesszük a csalit, a bögre külső oldalához faágat vagy más segédeszközt támasztunk, amin a csótány fel tud mászni. Kijönni már nem tud. Ha víz is van az olaj alatt, megfullad.

2. Bórsavas csali alkalmazása: bórsavat magában (por), kenyérrel vagy olajoskenyérrel összegyúrva alkalmazhatjuk. Ha megeszik a csótányok, megmérgezi őket. Ha csak belemásznak a lábukkal, akkor lábuk tisztogatásakor esznek a bórsavból és elpusztulnak.  A bórsav emberre nem mérgező, de a gyerekekt óvni kell tőle.

Csótányfajok, melyek fényképfelvételeit megnézhetjük az Insect Images (rovarfotók) című oldalhoz linkelődve: