A plankton görög szó, a jelentése „vándorló”, „sodródó”. A név onnan ered, hogy a planktont állandó vízszintes sodródás jellemzi.

Minden olyan élőlényt a plankton életközösségbe sorolunk, amelynek helyváltoztatásában elsősorban a víz áramlása és nem a saját izomműködése a meghatározó. A planktonon belül a holoplanktonba azok az organizmusok tartoznak, amelyek életük egész időszakát plankton közösség részeként töltik (például a legtöbb alga, medúza és alsóbbrendű rákok: ágascsápú és evezőlábú rákok). A meroplankton, azon az élőlények csoportja, amelyek életük csak egy részében planktonikusak (általában a lárva részben), majd az ontogenezisük során képesek lesznek az önálló helyváltoztatásra és vagy a bentosz (üledéklakók), vagy a nekton (saját mozgással rendelkező magasabb rendű élőlények) életközösség részévé válnak. A meroplankton tagjai a puhatestűek legtöbb faja és a legtöbb hal. A planktonbőség és planktoneloszlás erősen függ az olyan tényezőktől, mint a környező tápanyagok koncentrációja, a víz áramlása és megvilágítottság mértéke.

A planktonnal foglalkozó tudományág a planktonológia.