Félvezetők alatt olyan kristályos szilárd anyagokat értünk, amelyeknek fajlagos elektromos vezetése közönséges hőmérsékleten l0^-9- l0³ Ω^-1cm^-1, azaz kevesebb, mint a fémeké és több mint a szigetelőké, és amelyekben a vezetést elektronok közvetítik. Vannak elemi félvezetők, mint a szilícium vagy a germánium, és vegyület-félvezetők, pl. a gallium-arzenid (GaAs). A legfontosabb félvezető anyag napjainkban a szilícium.

Nagyon alacsony hőmérsékleten a félvezető szigetelőként viselkedik, de szobahőmérsékleten sajátvezetésük van. A másik jellemző tulajdonságuk az ellenállásuk hőfokfüggése. A félvezetők ellenállása a hőmérséklettel exponenciálisan csökken. A félvezetőket az elektronikában már több mint 50 éve használják. Belőlük épül fel az egyenirányító dióda, a tranzisztor, és még sok más elem (tirisztor, LED, fotodióda).

Csoportosítása:

1. Elemi félvezető anyagok, amelyek tiszta állapotban rendelkeznek a fenti tulajdonságokkal: a germánium (Ge) a szilícium (Si) és a szelén (Se).
2. Szilárd oldat típusú félvezetők: a gallium-arzenid (GaAs), gallium-aluminium-arzenid (GaAlAs), indium-antimonid (InSb), szilicium-karbid (SiC), ólom-tellurid (PbTe), stb.
3. Létezik még néhány vegyület, amely félvezető tulajdonságokat mutat: ólom-szulfid (PbS), a titán-oxid (TiO₂) és a réz-oxid (Cu₂O) műszaki nevén kuprox.