Arctosa lutetiana rendszertani besorolása:
- Ország: Animalia
- Törzs: Arthropoda
- Osztály: Arachnida
- Rend: Araneae
- Család: Lycosidae
- Nemzetség: Arctosa
- Faj: lutetiana
Arctosa lutetiana pók előfordulása:
A faj mérsékelten gyakori hazánkban, de Európában sokfelé megtalálható (Franciaország, BeNeLux Államok, Norvégia, Svédország, Svájc, Németország, Ausztria, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Horvátország, Szerbia, Bulgária és Törökország is otthont ad nekik), s ebből adódóan rendkívül eltérő élőhelyeken fordul elő. Főként a melegebb élőhelyeket kedveli, a homokos talaj, alacsony aljnövényzet kedvelt élőhelye, de meszes, szárazabb talajokban is előfordul, a nedvesebb alsó rétegekben. Legnagyobb valószínűséggel az erdős sztyeppeken találkozhatunk vele, de találkozatk már vele láp- és bokorerdőkben is.
Arctosa lutetiana jellemzői:
Az úgynevezett farkaspókok családjába tartozik.
Jellemző mérete: 5,5−8 mm, termékenységi időszaka júniustól novemberig terjed.
Színe a középbarnától az olívabarnáig jellemző, (a hímek sokszor sötétbarnák) de néhol világosbarna szőreik lehetnek, főleg az idősebb állatoknak. Tipikusak a háti oldalon látható szív alakú világos rajzolatok. A lábak világosabbak, mint a test többi része, de a lábtövek sötétek.
Lábai hosszúak, szőrösek, végükön 3−3 karommal, melyek a kapaszkodást, ásást és fonalszövést segítik.
Szemek: a hátsó-középső pár (PME) és a hátsó-oldalsó pár (PLE) nagyobb, mint az első-középső (AME) és az első-oldalsó (ALE).A potroh tojásdad, sűrű sörtével borított.
A hím és a nőstény között nincs méretbeli eltérés.
A fajt 1876-ban Eugene Simon (1848−1924), francia arachnológus fedezte fel.
Arctosa lutetiana életmódja:
A talajban élnek, jellemzően az extra-mérsékelt területeken, úgynevezett xertoherm erdősztyeppeken él. Életmódja miatt nem gyakran találkozhatunk vele a természetben, s megfigyelésük is igen nehézkes.
Ezek a pókok ferde, vagy teljesen függőleges vájatokat, odúkat ásnak a földbe. Ásás közben lábaikkal oldalirányba tolják a földet, de nem tolják ki az egész kikapart anyagot a talajszintre, inkább tömörítik kamráik falát.
Odvaik lehetnek egyszerű tál alakúak, 1,5-2 cm-es átmérővel, de lehetnek bonyolultabb alakzatúak is: egy sekélyebb és egy mélyebben elhelyezkedő résszel (L vagy C alakban), vagy két sekélyebb és egy mélyebb résszel (J vagy U alakban). A kamráikat nem sokkal a föld alá építik, megfigyelések szerint 5 cm-nél nem ásnak mélyebbre. Az odúk érdekessége, hogy nincs be-illetve kijáratuk. Ha nem tudják a felesleges talajanyagot a falakba tömöríteni, kitolják a felszínre, apró „vakondtúrás”-szerű halmokat hozva létre, de sok esetben kövek alá építik lakhelyeiket. Ekkor, has a követ eltávolítjuk, a pók villámgyorsan eltömi a keletkezett nyílást.
A többi farkaspókfajtól eltérően nem borítják odvaikat pókselyemmel, egy-két esetben találtak csak példát arra, hogy a „plafont” beszőtték, de ez is inkább mennyezetként illetve riasztórendszerként funkcionált, mint az áldozat elkapására készített csapdaként.
Az Arctosa lutetiana a többi pókhoz hasonlóan ragadozó, de nem készít hálócsapdát, egyszerűen megvárja, míg valamilyen talajlakó élőlény véletlenül befúrja magát a pókodúba, akkor elkapja és elfogyasztja áldozatát. Ő maga nem indul vadászatra és nem állít csapdát sem. Táplálékát így különbőző férgek, lárvák, talajlakó rovarok, csigák teszik ki.