Erdei vöröshangya (Formica rufa)

Rendszertani elhelyezkedése:

Ország: Állatok (Animalia) 

Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)

Osztály: Rovarok (Insecta)

Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)

Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)

Öregcsalád: Vespoidea

Család: Hangyák (Formicidea)

Alcsalád: Formicinae

Faj: F. rufa

Az erdei vöröshangya elterjedési területe Európa, Szibéria és Észak-Amerika. Dél-Európából hiányzik, viszont elterjedési területén rendszeresen előforduló 0,5−1 centiméter hosszú rovar. A vöröshangyák száma egyre csökken, mivel a velük szimbiózisban élő gombák a talaj és levegő savasodása miatt eltűnőben vannak. A vöröshangya főleg lomb- és tűlevelű erdőkben, meleg, napsugaras talajban, bolyokban élnek.

Egy hangyabolyban általában néhány száz és ezer közötti a királynők száma (sok királynős, polygyn típus), az egész népesség viszont egymillió dolgozóból is állhat. Másrészt viszont léteznek olyan erdei vöröshangya bolyok is, amelyekben csak egy királynő van (egy királynős, monogyn típus). A két szélsőség okait, illetve előnyeit ma sem tudjuk pontosan.

A hangyaboly részben a föld alatt, részben a föld felett épül. A boly hőmérséklete viszonylag állandó, nyáron kürtők gondoskodnak a megfelelő szellőzésről. Télen a hangyák a föld alatt tartózkodnak és bezárják a kijáratot.

Az erdei vöröshangya mindenevő, de elsősorban rovarpusztítóként jelentős. Fő táplálékuknak tekinthetők még a mézharmat és a növényi magvak is.

A vöröshangyák azért rendkívül hasznosak, mert fészkük környékén minden káros rovart elpusztítanak, és ezt olyan alaposan végzik, hogy a hangyaboly közelében álló fákat a rovarkároktól teljesen megmentik. A megfogott zsákmányt a hangyák nem mindig cipelik haza, hanem a helyszínen feldarabolják és el is fogyasztják.