Mustár, fehér (Sinapis alba)

Sinapis alba L

Népies nevei: mustár , angol mustár, fehér mustár

A káposztafélék vagy más néven keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozik. Egynyári, elágazó szárú növény, lomblevelei 10 cm hosszúak, nyelesek és karélyosak, sárga virágai bogernyőben állnak. Toktermése 4 cm hosszú.

A növény magjai aprók (kb. 1 mm-esek), gömbölyűek, sárgák vagy világosbarnák; az ízük enyhén csípős. A magvak illó olajat, zsírolajat fehérjét tartalmaznak. A fekete mustár magja kívül vörösesbarna színű, belül zöldessárga, apró és gömbölyű. A mustár csípős ízét és kedvező étrendi hatását a magban felhalmozódó nitrogén- és kéntartalmú glikozidok, az ún. mustárglikozidok okozzák. Jellemző glikozidjai az allil-izotiocianátok (sinalbin – fehér mustár, sinigrin - barna mustár). A glikozidokat víz vagy nyál jelenlétében a mirozin enzim elbontja allil mustárolajokra és más vegyületekre, ezek okozzák a mustár csípős ízét, szagát. Az allil-mustárolaj-tartalom fajtól és fajtától függően változó, 0,5-1,7%. Tartalmaz még 0,2-1,0% illóolajat, 20-40% zsírosolajat, nyálkaanyagokat, erukasavat.

Ősidők óta ismert és használt fűszer.

 Gyógyításra az érett, szárított mustármagot használják.

A “fehér mustár” mag sokféle betegség ellen jó. Érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcsere zavarok, epe-, és májbántalmak, emésztési panaszok, felfúvódás, izületi és lágyrész reumatizmus, isiász, bőrkiütés kezelésére használják. A szinalbinnak baktériumgátló és bőrirritáló és keringést serkentő hatása van.

A népi gógyászatban belsőleg rekedtség ellen, külsőleg mustártapaszok és pépes borogatások formájában használják a vérkeringés serkentésére.

A magból naponta háromszor, étkezés előtt 1-1 csapott kávéskanállal, szétrágás nélkül kell lenyelni. Egy kúra 6-8 hét. A mustármagot a gyomor kilúgozza és a szervezetben emésztetlen állapotban megy keresztül. A gyógyhatást az eközben oldódó enyhe emulziók váltják ki. Makacs esetben—átmenetileg—az adagolást háromszor kettő kávéskanálra lehet emelni.