A földi mágneses tér irányának és nagyságának mérése a geofizikai kutatások egyik fontos szakterülete, amelyet főként az ősföldrajzi rekonstrukciókban (paleomágneses mérések) és a rétegtani kutatásban (magnetosztratigráfia) használnak. Ezek együttes alapját az a jelenség szolgáltatja, hogy a mágneses tulajdonságú ásványok keletkezési hőmérsékletükön a saját mágneses terüket a Föld adott pillanatban fennálló mágneses térirányával párhuzamosan építik fel. Alacsonyabb hőmérsékletre hűlve ez az irány „belefagy” az ásványba, és akkor sem változik meg, ha a Föld mágneses terének iránya időközben módosul, vagyis a mágneses pólus elvándorol a helyéről. Az „ásványba fagyott” és a fennálló mágneses térirány közötti szögeltérést azonban csak kisebb részben idézi elő a pólusvándorlás. Nagyrészt az ásványszemcse fordul el az alatta levő kisebb-nagyobb kőzettesttel, szerkezeti egységgel, vagy akár az egész kontinenssel együtt. Ezzel a módszerrel megállapítható, hogy az egyes kontinensek hol terültek el akár több százmillió évvel ezelőtt, és hogyan jutottak a mai helyzetükbe az idők során. Bebizonyosodott az is, hogy a mágneses pólusok „északi” és „déli” jellege fel is cserélődhet. Ilyenkor a Föld mágneses tere fokozatosan legyengül, majd ellentétes előjellel újra felerősödik; így a pólusok már fordított mágneses jelleget mutatnak a korábbi állapothoz képest. Ezt igazolja az, hogy az óceánközépi hátságok két oldalán szimmetrikusan egymástól eltérő mágneses tulajdonságú kőzetsávok helyezkednek el, amelyek mágnesezettsége „normál”, illetve a maihoz képest „fordított” lehet.
A mágneses módszerek a Föld mágneses terének nagy pontosságú mérésén alapulnak. A mérések azon felszín alatti objektumok, földtani szerkezetek jellemzőiről nyújtanak információt, amelyek mágnesezettsége eltér a környezetük mágnesezettségétől. Az eltérés az adott területre jellemző átlagos mágneses térerősséghez képest anomáliaként jelentkezik. A méréseket magnetométerrel végzik a keresett objektumok horizontális kiterjedésének figyelembevételével, egy megtervezett horizontális rácsháló csomópontjaiban.
Mágneses módszert alkalmaznak nagy mélységű földtani viszonyok megismerésére, vasérctelepek, eltemetett mágneses vagy mágnesezhető anyagok (pl. vashordók) felkutatására.
http://www.geovision.com/methods.php
Kis Károly: Általános geofizikai alapismeretek, Eötvös Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-463-542-3
Pethő Gábor, Nagy Péter (2011) Geofizika alapjai, Digitális Egyetem http://meip.x5.hu/files/1574 megtekintés 2012.06.11.
Szűcs István: Fizikai módszerek a Föld megismerésében: a geofizika tudománya, Földtudományi Alapismeretek 19. fejezet. http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/kornyezettan9/www/book.html. Megtekintés: 2012. június 8.