Selyemkóró (Asclepias syriaca L.)

Asclepias syriaca L.

A selyemkóró (vaddohány, selyemfű, common milkweed, silkweed, cotton weed) a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe a selyemkórófélék (Asclepiadaceae) családjába a selyemkóró (Asclepias) nemzetségbe tartozó 80–150 cm magas, erőteljes növekedésű, dohányra emlékeztető, agresszíven terjeszkedő évelő gyomnövény. A hajtások levelei átellenesek, rövid nyelűek, széles lándzsásak, 15–25 cm hosszúak, fonákjukon fehéres molyhosak. A virágok levélhónalji és/vagy végálló, hosszú nyelű bogernyőben állnak, hímnősek, színük fehérestől a vörösig változik.

A termés enyhén szarv alakú, tojásdad, 8–11 cm hosszú, felnyíló tüsző. A termés lágy tüskés, molyhos. A magvak laposak, a széllel messzire terjednek, magas olajtartalmúak.

Jelenleg már csak mézelő növényként jelentős, mert méze aromás, kellemes ízű hungaricum. Szívre ható szteránvázas glükozidjait farmakologiai szempontból tanulmányozzák. A nektár magas glükóztartalmú, öshazájában természetes édesítőszerként is használták.

Az Asclepias syriaca Észak–Amerika keleti síkságain őshonos, Európába az 1600-as években került.

A faja XIX. század végén XX. század elején  Magyarországon is elterjedt, de miután a növény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, szántóföldi művelésével felhagytak. A visszamaradt, majd elvadult állományai inváziós centrumokként működtek, az azokból szétterjedő növények később jelentős károkat okoztak. A kevéssé kötött homoktalajokon terjedt el a faj rendkívül gyorsan.

A selyemkóró gyökérkivonata allelopatikus hatást fejt ki a leggyakoribb gabonák, és gyomnövények fejlődésére is. A selyemkóró  egyre nagyobb területeket hódít meg, kiszorítva az őshonos fajokat.