Kiskunsági Nemzeti Park | ENvironmental inFOrmation

Source of the photo

http://knp.nemzetipark.gov.hu/

Author of the description

GK

A Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja: 1975 január 1-jén alapították. Hasonlóan a Hortobágyhoz, ez a táj is az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékeit őrzi. A nemzeti park értékes területei a Duna-völgy szikes pusztái, tavai, a Duna-Tisza közi homokhátság homokbuckái, homokos pusztái, mocsarai, az Alsó-Tiszavidék holtágai és ártéri erdői, a Bácska homokbuckái és dunavölgyi löszpartjai.

Területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra programja 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánította. Vizes élőhelyei a Ramsari egyezmény hatálya alá tartoznak és fokozottan védettek. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága Kecskeméten található.

A Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozik a Mártélyi és a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet.

A Mártélyi Tájvédelmi Körzet a Tisza bal partján a Pusztaszert Tájvédelmi Körzettel átellenben fekszik. Az 1971-ben alapított tájvédelmi körzet területe 2260 hektár. Mivel a Tisza hullámterében fekszik, a folyó vízjárása a terület állapotát, növény- és állatvilágát és hasznosítását is döntően befolyásolja.
A védett területen két holtág található: az Ányási és a Körtvélyesi holtág. A holtágak a megmaradt fokokon még itt-ott ma is kapcsolatban állnak az élő Tiszával, de már bizonyos részeik feltöltődtek, eutrofizálódtak. A folyó ezen szakaszán az évenkénti 2-3 áradás jellemző, a március-áprilisi tavaszi, és a május-júniusi zöldár. E mellett az utóbbi években rendszeres karácsonyi-újévi árhullám is. Az áradás levonulása után a kubikgödrökben, a rétek mélyedéseiben hónapokig ott maradnak a pangó vizek, néha megvárva a következő kiöntést is.
Az elmocsarasodó holtágakban, kubikgödrökben virágzik a rence (Utricularia vulgaris), a rucaöröm (Salvinia natans), a sulyom (Trapa natans) és a vízidara (Wolffia arrhiza).
A vízben igen gazdag a halfauna is. Eddig 36 halfaj előfordulása bizonyított, melyek közül a sima- és a vágótok (Acipenser nudiventris, A. güldenstaedti colchicus) , a lápi póc (Umbra krameri), a vágó csík (Cobitis taenia), a lápos vizekből ismert réti csík (Misgurnis fossilis), a magyar- és német bucó (Zingel zingel, Z. streber) érdemel külön is említést. Természetesen a horgászok számára nem ezek a védett és ritka fajok jelentik a vonzerőt, hanem a méretes pontyok, csukák, süllők és a hatalmas lesőharcsák. A halak és a vízi rovarok mellett a hüllők és kétéltűek jelentik a fő élelemforrást azoknak a madártömegeknek, amelyek miatt a 1979-ben a tájvédelmi körzet felkerült a Ramsari Egyezmény listájára. Eddig összesen 254 madárfaj jelenlétét sikerült kimutatni a területről, melyből 112 faj költött is.
A buja ártéri növényzetben talál fészkelő helyet magának a fülemüle (Luscinia megarhynchos), a zöldike (Carduelis chloris), vagy barátposzáta (Sylvia articapilla) és a városokból is jól ismert feketerigó (Turdus merula) is. A természetközeli öreg erdők madárvilág is igen sokszínű. Az odvas fák üregeiben költ a macskabagoly (Strix aluco). A húszméteres magasságot is meghaladó lombkoronában valamikor költött a rétisas (Haliaetus albicilla) is, viszont ma is költ a barna kánya (Milvus migrans) és a fekete gólya (Ciconia nigra). A tavaszi áradások során az elöntött réteken tömegével jelennek meg a vonuló récék. A vízszint csökkenésével jön el a gémek és a gólyák ideje. A visszamaradó vizekben nagy csapatokban keresik a halat a gázlómadarak: nagy kócsagok (Egretta alba), kanalasgémek (Platalea leucorodia), szürke gémek (Ardea cinerea), kis kócsagok (Egretta garzetta), bakcsók (Nycticorax nycticorax). A nyár beköszöntével sem szűnik meg a nyüzsgés a holtágak partján és a kubikokban. A közeli Sas-ér gémtelepének lakói ide járnak táplálékért. Természetesen a halban gazdag vizeken jól érzik magukat a vidrák (Lutra lutra) is. Kora reggel gyakran látni lábnyomait az iszapban, vagy vacsorája maradékát, a halcsontvázat a parton.

Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet területét a Tisza 5-10 km széles területet járva folyton vándorló medrével alakította ki. A tájvédelmi körzet egyik legismertebb része a szegedi Fehér-tó. A táj természeti értékeire, páratlan madárvilágára Beretzk Péter szegedi orvos hívta fel a figyelmet. Kutatásainak eredményeként 1939-ben védetté nyilvánították a szegedi Fehér-tó vízjárta 350 holdas szikes pusztáját. Ebben az időben kezdték meg a ma is létező halastórendszer kiépítését.Az átalakult tó ma is igen gazdag madárvilágnak ad otthont. Eddig a tavon és környékén 280 madárfajt figyeltek meg. A régi szikes mocsarak nyújtotta táplálkozási és pihenési lehetőségeket pótolják az időszakosan leengedett halastavak iszapos medrei. Az iszapban maradt vízi rovarok, kétéltűek, halak bőséges táplálékot nyújtanak a parti és gázló madaraknak.
A legnagyobb nyüzsgés tavaszi és őszi vonuláskor figyelhető meg. Évről évre megjelennek itt a sziki fészkelő közösség tagjai, a bíbicek (Vanellus vanellus), a gulipánok (Recurvirostra avocetta), gólyatöcsök (Himantopus himantopus), cankók, pólingok és parti madarak. Tavasszal, ha üres tómedret találnak, közülük sokan költéssel is próbálkoznak, hiszen ezek a mesterséges élőhelyek az egykori kopár szikes tóparthoz hasonlítanak. A tóegységeket szegélyező nádasokban a nádi énekesek közül leggyakrabban a cserregő-(Acrocephalus scirpaceus) és foltos nádiposzáta (A. schoenobaenus) és a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) hangját hallhatjuk, de szép számban költ itt a kékbegy (Luscinia svecica) is. A vizek fölé hajló fűzfaágakra építi művészi fészkét a függő cinege. A nagy kiterjedésű nádasokban gémtelepek is kialakulnak. Jelentős állományait találjuk itt a kis- és nagykócsagnak (Egretta alba), kanalas gémnek (Platalea leucorodia), vörösgémnek (Ardea purpurea), és a bakcsónak (Nycticorax nycticorax). De fészkel a törpegém (Ixobrychus minutus) és a bölömbika (Botaurus stellaris) is a nádasokban.
A mélyebb vizű halastavak nagy kiterjedésű nyílt vízfelülete fontos pihenő és táplálkozó helye a hazánkon átvonuló vadlibák (nagylilik, vetési- és nyári lúd) és récék tömegeinek. A récék és libák nem csak vonulási időben gazdagítják a tó madárvilágát, hanem fészkelnek is itt. A nyári lúd ( Anser anser),a kanalas réce (Anas clypeata) és a barátréce (Aythya ferina) a guvattal (Rallus aquaticus) és a vízityúkkal (Gallinula chloropus) osztozik a zavartalan nádasok és gyékényesek biztonságában.
A tórendszer nyugati partján a kilátóból távcsővel megfigyelhető a XI. tóegység közepén fekvő Korom-szigeten levő sirálytelep zsibongó élete. Több ezres dankasirály (Larus ridibundus) és nagy számú küszvágó csér (Sterna hirundo) mellett állandó fészkelő itt a szerecsensirály (Larus melanocephalus), melynek hazai állománya alig éri el a 200 párt.
Az igazi madártömegek a nyár végén, az ősz beköszöntével térnek vissza a tavakra. A libák és kacsák tízezres csapataihoz október közepétől a daruk (Grus grus) is csatlakoznak. Ez a félénk madár ma már nem költ hazánkban, csak őszi és tavaszi vonulása során tölt hosszabb-rövidebb időt nálunk. A darvak előszeretettel látogatják a tájvédelmi körzet déli szántóit, ahol elhullajtott kukoricaszemeket, rovarokat keresgélnek a tarlókon. Éjszakára a Fehér-tó nagy kiterjedésű, iszapos leeresztett tómedreire szállnak.
A kis kiterjedésű, de adottságaikban az egykori Fehér-tó vidékére emlékeztető tavak közül a legfontosabb a Pusztaszer község határában található Büdös-szék. A mintegy 60 hektáros sekély vizű szikes tó aszályos években teljesen kiszárad. Hivatalos neve Dongér-tó nem vert gyökeret a közhasználatban. A tó a tájvédelmi körzet legszebb szikes pusztájába ékelődik bele. Az időszakosan víz borította területeken a sziki mézpázsit (Puccinella limosa)az uralkodó, de ne ritka a sziki üröm (Artemisia santonicum) sem. A vaksziken a bárányparéj (Camphorosma annua), a pozsgás zsázsa (Lepidium crassifolium), a magyar sóvirág (Limonum gmellini) és az orvosi székfű (Matricaria camomilla) sem ritka. A pusztába ékelődő kisebb löszös talajú hátakon ősszel hozza sárga virágát a vetővirág. Ez a Duna-Tisza közén nagyon ritka növény a hazánkban éri el elterjedésének legészakibb határát.
A puszták és a tavak legszembetűnőbb értéke a madárvilága. Eddig több mint 220 madárfajt figyeltek meg Büdös-szék környékén. A tavasszal víz borította laposok partján raknak fészket a nagygodák, a piroslábú cankók, és a bíbicek. Az igazi madárbőséget a vizeken találjuk meg. Annak ellenére, hogy a Büdös-szék parti zónáját a zsióka (szikikáka) (Bolboschoenus maritimus) szinte teljesen elborította, a maradék kopár foltokon rendszeresen költ a széki lile és a gólyatöcs, és a szikes tavak talán legjellemzőbb faja a gulipán is. A zárt széki sásosok jellemző fészkelője a bölömbika. Nem ez az egyetlen itt költő gémféle, mert a tó szomszédságában található szikes mocsár nádasaiban költ a vörös gém és a nagykócsag is. A tószegély ritkás zsiókása ad otthont az esetenként itt is fészkelő fattyúszerkőnek (Chlidonias hybrida) és a feketenyakú vöcsöknek (Podiceps nigricollis) is.
A Büdös-széktől északra, attól mintegy 4 km távolságra fekszik a tájvédelmi körzet másik nagy halastórendszere a Csaj-tó, amely szintén jelentős madár élőhely. A Csaj-tó sorsa nagyon hasonlít a Fehér-tóéhoz. A korábban részben állandó, részben időszakos vizekkel borított szikes pusztán 1964-ben kezdték meg a halastavak kialakítását. A tóegységeket határoló gátak mentén keskeny nádasokat, gyékényeseket találunk, itt-ott kisebb nádszigetek teszik változatossá a tájat. Hazánkban talán itt költő legnagyobb számban a szerecsensirály és a ritka kendermagos réce. A Csaj-tó nádasaiban hazánk összes gémféléje költ. Ha a tavaszi vonulás idején van néhány lecsapolt tó, akkor esetenként több ezer nagygoda, pajzsos cankó, továbbá nagy számú dankasirály, szürke gém és kanalas gém gyülekezik a tómedrekben. Köztük néha ritka fajokat is megfigyelhetünk: csigaforgatót, aranylilét, kis godát, kőforgatót stb. Legnagyobb számban a tőkés réce vonul át , számuk néha eléri a 20-30000-et is. A libák közül a nyárilúd és a nagylilik több ezres csapatai pihennek az őszi vizeken.

Ezen kívül egy sor természetvédelmi területet találunk a Kiskunsági Nemzeti Parkban, többek között az alábbiakat:

Ásotthalmi Láprét természetvédelmi terület védett növényekkel
Bácsalmási gyapjas gyűszűvirág termőhelye és természetes előfordulása
Császártöltési Vörös-mocsár természetvédelmi terület: a Duna-Tisza közének legmélyebb része, vízborította tőzeges terület, gazdag madárvilággal: kis- és nagy kócsag, gyurgyalag.
Csólyospálosi földtani feltárás: hajdani “kővágó hely” kiemelkedő földtani értékekkel, réti mészkő és dolomit lelőhely. A kőzetek a szélbarázdákban kialakult egykori szikes tavacskákban lerakódott üledékből képződött.
Csongrádi Kónya-szék: vízzel borított terület szikes szélekkel. Növényzet: bárányparéj, pozsgás zsázsa, mézpázsit.
Érsekhalmi Hét-völgy: ahét kisebb-nagyobb völgyecske az utolsó jégkorszakot követő csapadékban gazdag időszak összefolyó felszíni vizeinek felszínalakító munkája nyomán jöttek létre.
Hajósi Homokpuszták: löszös homok, jó víztartó, védett növények termőhelye: homoki kikerics, homoki nőszirom, tavaszi hérics, kései szegfű ész agárkosbor. Védett állatai a rézsikló és az ürge.
Hajósi Kaszáló és Löszpart: a község magas löszfalait vasvirág díszíti.
Kéleshalmi Homokbuckák: a homokvidék szélhordta buckáinak meleg déli oldalán szinte csak a csenkesz telepedik meg. A buckák lábánál égerlápok, a dombhátakon tölgyesek, fehér nyárasok, galagonyabokrok, boróka, akác tarkítja a gyepet.
Kiskőrösi Turjános természetvédelmi terület: lápréti növényzet: tövises iglice, a bakfű, a sziki cickafark és a mezei varfű, ritka orchideafélék (mocsári-, poloskaszagú és vitéz kosbor).
Kiskunhalas Fejtéki-mocsár: kiszáradó láprét vidrafűvel és posványkakastaréjjal.
Kunfehértói Holdrutás erdő: a virginiai holdruta egyetlen hazai termőhelye ez az erdő.
Kunpeszéri Szalag Erdő: a terület fő értékei az erdőt kísérő láp- és mocsárrétek. Értékes növénye a légybangó és az óriás útifű.
Péteri-tó természetvédelmi terület: a nádas jelentős gémtelepet rejt, továbbá 34 csigafaj, köztük az igen ritka gombcsiga él itt.
Pusztaszeri Fülöp-szék: az egykori tó helye csak nagyobb esőzések nyomán kerül víz alá, de a madarak így is hamar birtokukba szokták venni. Itt él a szongáriai cselőpók.
Pusztaszeri Hétvezér emlékmű: a hagyomány szerint az Árpád-halmot a honfoglaló magyarok első országgyűlésekor sisakjukkal hordták össze.
Szelidi-tó természetvédelmi terület: a Kalocsai-Sárköz egy része ártér. Morotvái, elhagyott folyómedrei közül egyedül a szikes Szelidi-tó tartja meg egész éven át a vizét. A tó környéki szikesek és rétek növényvilága a gazdag és értékes. Állatvilágának értékes madárfaja a gyurgyalag. A szikfoltos részeken túzok, ugartyúk fészkel. A tó mellett költ a kerecsensólyom és a rétisas.

Az alábbi linkekhez kapcsolódva további informnációt, térképeket, tanösvényeket érhet el a Kiskunsági Nemzeti Park területén:

Tanösvények

A Kiskunsági Nemzeti Park védett területei

Tájvédelmi körzetek

Természetvédelmi területek

Helyi jelentőségű védett területek

Source of description

http://knp.nemzetipark.gov.hu/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kiskuns%C3%A1gi_Nemzeti_Par

http://knp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_2768

http://knp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1430

http://knp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1756

Közép-Magyarország védett területei és értékei

Attached pdf

KNP: Natura 2000 területek147 KB