A Daphnia magna szívritmus tesztet Villegas-Navarro (2003) és Dzialowsky et al. (2006) módszere alapján végeztem kisebb módosításokkal. Munkám során hét különböző vegyületet vizsgáltam, melyeket igyekeztem úgy kiválasztani, hogy a szóban forgó, problémát jelentő vegyületcsoportok mindegyikét reprezentálják. Élvezeti szerek közül a  nikotint, gyógyszerhatóanyagok közül a  diklofenákot és a paracetamolt, egy hormont, a β-ösztradiolt, antimikrobiális szerként a  triklozánt, nanovegyületként a nano titán-dioxidot, növényvédőszerek közül pedig a metazaklórt vizsgáltam a koncentráció függvényében 0,01 µg/l–10 mg/l koncentráció tartományban.  A letalitás és az immobilitás teszteket az OECD 202. protokoll alapján végeztem. Az általam továbbfejlesztett szívritmus teszt során (1-6. ábra) vizsgált vegyületek hígítási tagjaiba helyeztem 10-10 tesztorganizmust. Majd 10 min, 24h és 48h kontaktidő letelte után egy vájt tárgylemezen sztereomikroszkóp segítségével mértem az állatok szívverését, melyet szívverés szám/perc egységekben adtam meg (bpm). Az eredmények interpretálása a kontroll csoporthoz viszonyított szívverés szám vagy gátlási százalék megadásával történik