A lézerradar (vagy LIDAR - az angol Light Detection And Ranging kifejezésből alkotott mozaikszó) egy optikai távérzékelő technológia, amivel elsődlegesen a céltárgy távolságát lehet meghatározni, jellemzően lézerfény-impulzusok kibocsátásával.
Alkalmazási területe igen szerteágazó: térképészet, régészet, földrajz, geológia, geomorfológia, földrengéstudomány, erdőgazdálkodás, meteorológia, rendőrségi sebességmérés és légkörfizika.
Működése
Egy lézeres adóból és optikai érzékelőből áll (amihez elektronikus jelfeldolgozó egység kapcsolódik). A lézer és az érzékelő pontosan azonos irányba néz.
A lézerradar ultraibolya, látható, vagy közeli infravörös fényt alkalmaz, hogy megvilágítsa a céltárgyat. Az alkalmazott fény hullámhossza 10 mikrométertől a 250 nanométerig terjed a céltárgytól függően. Egyébiránt működése megegyezik a radar elvével: a távolodó tárgyról késve érkeznek vissza az impulzusok a Doppler-effektusnak megfelelően, de mivel az itt használt hullámhossz kisebb, ezért a berendezés is kisebb méretű.
A légkör csillapító hatása miatt hatótávolsága korlátozott, jóval kisebb, mint a radaré (max. néhányszor 10 km-re tehető).
Az eljárás nem-fémes tárgyak, kémiai összetevők, aeroszol, felhők alakja, mozgása, sőt egyetlen molekula vizsgálatára is alkalmas.
A LIDAR technológiát alkalmazták Angkor régészeti kutatásaiban is.
http://lidar.cr.usgs.gov/, letöltve: 2013. 07.10.
http://ngom.usgs.gov/dsp/index.php, letöltve: 2013. 07.10.
http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9zerradar, letöltve: 2013. 07.10.
http://www.usgs.gov/, letöltve: 2013. 07.10.