Zsálya, orvosi (Salvia officinalis)

Salvia officinalis

Népies neve: kerti zsálya

Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozik, Dél-Európa karsztjain tömegesen termő, hazánkban termesztett, bokros, illatos félcserje. Jellegzetes illatú évelő félcserje. Hajtásait sűrű szürkésfehér szőrök borítják. Érdes levelei lándzsásak vagy tojás alakúak, szélük csipkés. A virágok pártája 20-35 mm hosszú, többnyire világoslila, álörvökből összetett álfüzéreket alkotnak. A csésze 10-14 mm hosszú, 5-8 mm-es fogazattal.

A zsálya leveleit használják gyógyászati célra. A leveleket száraktól lefosztva júniustól júliusig kell gyűjteni.

Rendkívül sok hatóanyagot tartalmaz: illóolajat, cserzőanyagokat (rozmaringsavat, oleánolsavat), diterpéneket (karnozolt), flavonoidokat (szalvigenint, luteolint).

Az illóolaja tartalmaz tujont, kámfort, borneolt, eukaliptolt, linaloolt.

Számtalan hatóanyagának köszönhetően rendkívül széles körben, a legkülönbözőbb bántalmakra alkalmazható. A zsálya gyulladás- és izzadáscsökkentő hatással rendelkezik. Ismeretes a verejtékképződést szabályozó hatása is. Ajánlják fogínygyulladás, száj- és garatnyálkahártya-gyulladás ellen öblögető szerként. Légzőszervi megbetegedésekre a zsálya az egyik legjobb gyógynövény.

Belsőleg történő használata felfúvódás, emésztési zavarok kezelésére ajánlott.

A levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével.