Fonalféreg

Az emberi fonalférgesség kórokozója a hegyesfarkú bélgiliszta vagy cérnagiliszta (Enterobius vermicularis). Elsősorban a mérsékelt égöv jellegzetes élősködője.

Az Enterobius vermicularis 5-13 milliméter hosszú, fehér cérnaszálhoz hasonló féreg. Hím és nőstény alakja van, a nőstény ovális petéinek nagysága 50-60 um (a méter milliomodrésze), gyöngyházfényűek.

Az emberbe szájon át, a peték lenyelésével jut be a féreg.

A petékből a vékonybélben kelnek ki a lárvák. A béltartalommal a vakbél környékére sodródnak, eközben ivarérett féreggé válnak. Ott megtelepszenek, párosodnak, majd a hímek három-négy hét után a széklettel eltávoznak. A nőstények körülbelül hat hét múlva megtelnek petékkel, s eljutnak a végbélbe.

A féreg természetes tartózkodási helye a vakbél, ahonnan bejuthatnak a féregnyúlványba, és vakbélgyulladásra utaló tüneteket okozhatnak. Jellemző tünetei fájdalom a has jobb alsó felében, hányinger és hőemelkedés. A cérnagiliszta bekerülhet a leánygyermekek és a felnőtt női hüvelyébe is, és gyakran más kórokozókat, például baktériumokat vihetnek oda. A fonalféreg-fertőzés egyszeri meberadazolos kezeléssel megszüntethető. A cérnagiliszta szabad szemmel is látható. Petéit mikroszkóppal lehet kimutatni.

A fertőzés emberről emberre közvetlen érintkezéssel, illetőleg a petékkel szennyezett használati tárgyak és por útján terjed.