A plazmidok olyan rövid cirkuláris DNS darabok, melyek a természetben is léteznek, de a géntechnikus számára fontos eszközt jelentenek, hiszen génsebészeti eszközökkel változtatható összetételűek. A plazmidokat vektorokként használják a DNS-technikákban, a klónozásban, egy bizonyos tulajdonságot (pl. antibiotikum rezisztencia) meghatározó gén élő sejtekbe juttatásához.
Plazmid, mint vektor segítségével tetszőleges gének juttathatóak be olyan mikroorganizmusokba, melyek vad típusú törzse azelőtt nem rendelkezett a kívánt tulajdonsággal. Míg laboratóriumi körülmények között egyes törzsek szelektálásához, bizonyos termék előállításához az ezeken a plazmidokon hordozott tulajdonságok elengedhetetlenek, a környezetbe kikerülve, ott elterjedve súlyos következményeik lehetnek, más mikroorganizmusokban bejutva elterjedhetnek a környezetben. Például megváltoztathatják a mikroorganizmusok antibiotikum-rezisztenciáját, melynek következményeképpen egy fertőző mikroorganizmust nem tudunk kiirtani a régebbi antibiotikumokkal, ezért mindig újabb antibiotikumokat kell alkalmazni az orvosi gyakorlatban..
Ezért kell a biológiai laborok hulladékait különös gonddal ártalmatlanítani, speciális módszerekkel steriliezni a környezetbe való kijutás előtt, hiszen azok nemcsak patogén, vagy rekombináns mikroorganizmusokat tartalmazhatnak, hanem az elpusztult mikroorganizmusok DNS-ét is, mely a környezetbe kikerülve más, élő mikroorganizmusokba bekerülhetnek és ilyenformán gazdájukat túlélve a környezetben kockázatos.ak A környezeti kockázattal rendelkező hulladékok kezelését szigorú törvények szabályozzák. Pl. A NIH szabályok, melyeket a National Institute of Health (az USA Nemzeti Egészségügyi Intézete)alkotott meg.