A csapadék, az olvadó hó vagy az eső beszivárog a talajba, kitölti annak réseit, mert a talaj nem teljesen tömör, hanem a szemcséi között levegő van (akár 40-50% is lehet a levegő); ezt a levegőt szorítja ki a víz és úgynevezett vízzel telített talajt eredményez. Addig szivárog lefele, amíg akadályba nem ütközik. A legtöbb területen van a talaj egy bizonyos mélységében egy úgynevezett vízzáró réteg (agyagból), mely nem engedi a beszivárgó vizet tovább áramolni lefele. A víz tehát függőlegesen nem mozoghat tovább, viszont vízszintesen lassan folyik a talaj pórusain, résein keresztül, amíg egy folyóba vagy tóba nem érkezik. Az is előfordul, hogy egy folyóban vagy tóban olyan magas a vízszint, hogy inkább onnan folyik a talajba a víz. Nagy folyók partjaihoz közel a folyó vízszintjétől függően a folyó fele és a folyóból elfele is áramolhat a talajvíz.
A magas hegyekben, ahol kevés a talaj, viszont repedezett, üreges sziklák vannak, ott a csapadék (eső, hólé) a sziklák réseibe csordogál be és ezekben a hasadékokban folyik tovább, azok irányától függően. Az ilyen hasadékvízek források formájában ismét kibújhatnak a hegyből, de van olyan víz, mely a Mátrában szivárog be nagyon mély sziklarétegekbe és legközelebb az Alföldön kerül felszínközelbe, ahol kutakat fúrva megtaláljuk a mátrai vizet.
A talajvíz még egy ásott kútban is megtalálható, például, ha leásunk 5–10 méter mélységig, általában találunk vizet. Sajnos ezek a vizek gyakran szennyezettek, mert belefolyik a szennyvíz, az emésztőgödör vize, a felszínről származó szennyezőanyagok, például a növényvédő szerek, a permetlé, a műtrágyák a talajból, a benzin, a dízelolaj, vagy más vegyi anyagok. Ma már kevés kút vize iható Magyarországon.
Ha sokkal lejjebb fúrunk a talajban, akkor találjuk meg a sziklák réseiben tárolt vizeket, a gyógyvizet, ásványvizet, termálvizet (melegvíz).