Klórbenzolok

A klórbenzolok családjára az jellemző, hogy a benzol egy vagy több hidrogénjét klór helyettesíti. Általános képletük: C₆H_6-nCl_n, ahol n=1-6. 12 különféle klórbenzol létezik, a monoklórbenzol, a di, - tri- és tetraklórbenzolok 3-3 izomerje, valamint penta és hexaklórbenzol. A mono- di- és triklórbenzolok színtelen folyadékok, míg a több klórt tartalmazó molekulák kristályos szilárd anyagok (szobahőmérsékleten). A klórbenzolok vízoldhatósága kicsi, gőznyomásuk kicsi vagy közepes. Peszticidek szintézisében intermedierként használják, de légfrissítő-, illatosító- és molyirtószerként is alkalmazzák, pl. az 1,4-diklórbenzolt.

A hexaklórbenzol kivételével emberre nem vagy kicsit toxikusak és a vízi- és szárazföldi ökoszisztémára vonatkozó kockázatuk is kicsi. A környezetbe kikerülésük fő útvonala az atmoszférába történő elpárolgás, elsősorban vízből. Előszeretettel kötődik a talajhoz és a felszíni vízi üledékekhez, főleg, ha nagy a szervesanyag-tartalmuk. Kp értéke , azaz a szilárd és a folyadék közötti megoszlása a talajban: 500 és 50 000 között változhat. A talaj, az üledék és a szennyvíziszap mikroorganizmusai jól bontják, elsősorban aerob deklórozással, de anaerob körülmények között is deklórozodik és bomlik, csak lassabban. Bioakkumulálódik, elsősorban a szírszövetben és a májban.

Határértékei a magyar talaj határéték-rendszerben: talaj háttérétéke: vegyületenként: 0,01ppm, összes halogénezett aromás: 0,01 ppm. talaj szennyezettségi határértéke: összes halogénezett aromásra: 1 ppm. talajvíz háttérértéke: vegyületenként: 0,01ppb, összes halogénezett aromás: 0,05 ppb. talajvíz szennyezettségi határértékeI: MCB: 1 ppb; DCB: 0,5 ppb; TCB és TeCB: 0,1 ppb, PCB és HCB: 0,05 ppb, összes halogénezett aromás: 2 ppb.