A hagyományos műtrágyák alkalmazása jelentős környezetkárosító hatásokkal járhat. Ezek a műtrágyák a kijuttatást követően rövid időn belül feloldódnak a talajban, s a leadott tápanyagoknak viszonylag alacsony a hasznosulási rátája (nitrogén 50-70%, foszfor 10-25%, kálium 50-60%). Olyan új tápanyag-utánpótlási rendszereket dolgoztak ki, amelyek a tápanyagok hasznosulásának fokozásával csökkentik környezetszennyező hatást. Az egyik ilyen módszer a lassított hatású műtrágyák alkalmazása. E műtrágyák esetében a kijuttatott műtrágya tápanyagai csak lassan válnak vízoldhatóvá, és így egyszeri kijuttatás esetén is fokozatossá és kiegyenlítetté válhat a tápanyag-ellátás. A tápanyagok felvételének lehetősége a növények szempontjából késleltetett, és a műtrágyák hosszabb ideig a növények rendelkezésére állnak, mint a hagyományos változatok. E műtrágyacsoporton belül a két legfontosabb típusba a lassú lebomlású, illetve a szabályozott tápanyag-leadású műtrágyák tartoznak. A lassú lebomlású műtrágyák olyan formában tartalmazzák a növények számára szükséges tápanyagokat, amelyek kémiai összetételüknél fogva lassan oldódnak fel. E műtrágyák esetében a tápanyagok feltáródásához szükség van a talajmikróbák tevékenységére, ezért hatástartamuk (vagyis az, hogy a kijuttatás után mennyi ideig szolgáltatnak tápanyagokat a növények számára) a kémiai összetételen kívül nagymértékben függ a talaj számos különböző tulajdonságától. Ezzel ellentétben a szabályozott tápanyag-leadású műtrágyák hatóanyagai vízben teljes mértékben oldódó vegyületek, s ezeket olyan anyaggal burkolják be, amely a víz számára csak korlátozottan átjárható. A legmodernebb növényi gyanta-, illetve polimerburkolatú műtrágyák feltáródása a burkolat összetételén kívül szinte csak a talaj víztartalmától és hőmérsékletétől függ, így a tápanyag-leadási folyamat igen precízen szabályozható és tervezhető.
A képen egy 70 napos hatástartamú poliolefin burkolatú kalcium-nitrát látható.