Ha gyengén ammóniás nikkel-só oldatához kálium-cianidot adunk, az oldat elszíntelenedik, miközben kálium-nikkel-cianid keletkezik.
Ni(NO3)2 + 4KCN = 2 KNO3 + K2[Ni(CN)4]
A titrálás végpontját úgy tesszük feltűnőbbé, hogy az oldathoz kevés kálium-jodidot és ezüst-nitrátot adunk. A keletkező ezüst-jodid csapadék az oldatot zavarossá teszi mindaddig, amíg az oldatban levő összes nikkel cianid-komplexszé alakul. AgNO3 + KJ = AgJ +KNO3
A cianid feleslegétől az ezüst-jodid csapadék is feloldódik. A titrálás végpontját tehát az oldat kitisztulása jelzi.
AgJ + 2 KCN = K[Ag(CN)2] + KJ
Olyan fémek jelenlétében, melyek az ammóniával csapadékot adnak, borkősavat vagy citromsavat adunk az oldathoz, mely a fémhidroxidokat oldatban tartja. Ezek jelenlétében a Fe, Mn, Mg, Cr, W és V nem zavarják a meghatározást. Cink jelenlétében célszerű nátrium-pirofoszfátot adni az oldathoz.
Ma már a spektroszkópiai módszerek (atomabszorpciós spektrometria és ICP) kiszorították ezeket a klasszikus kémiai analitikai módszereket a mindennapi gyakorlatból.
Erdey László: Bevezetés a kémiai analízisbe. Tankönyvkiadó, Budapest, 1953