Az ón legfőbb ásványa a kassziterit vagy ónkő (SnO2). A kassziterit magmás utókristályosodás során keletkezik számos szulfidásvány társaságában. Magyarországon több bányában előfordult kísérő ásványként.
A legfőbb bányászati területek: Kína, Thaiföld, Malajzia és Indonézia. Malajziához kötődik a világ ón termelésének 40%-ka. Egyéb fontos bányászati területek Bolívia és Brazília. A globális termelés meghaladja a 140000 t/évet. A felhasználható tartalékok több, mint 4 millió tonnát tesznek ki.
Élettani hatásai:
Az emberi test körülbelül 0,2 ppm ónt tartalmaz. Nincs konkrét bizonyíték arra, hogy javasolt a bevitele.
Az ón egyetlen atomokként nem mérgező.
Az ónorganikus származékok ellenben igen mérgezőek, már kis mennyiségben is sejtpusztító hatásúak, illetve állatkísérletek alapján megállapították, hogy a szervezetbe bekerülő ón csökkenti és rombolja a véralkotókat, lebontja a porfirin vázat. A trialkil-származékok a legerősebben mérgezőek.
Akut hatások:
- Szem és bőrirritáció
- Fejfájás
- Hasfájás
- Szédülés
- Vizelés problémák
Hosszú távú hatások:
- Depresszió
- Immunrendszeri károsodás
- Kromoszomális károsodás
- A vörös vérsejt-cellák hiánya
- Agykárosodás
Példák az ón toxicitásra: (patkányoknál, orális)
LD 50 = 700 mg / kg - ón (II)-kloridnál
LD 50 = 2300 mg / kg - ón (IV)-kloridnál
Hatása a környezetben:
A környezetben a szerves ón komponensek mérgezőek. Ezek nagyon tartósan akkumulálódnak a környezetben és biológiailag nem eléggé bonthatóak. A mikroorganizmusok lebontják a szerves ón vegyületeket, ami felgyülemlik a talajban és a vízben és sok éven át ott marad. A vízben az iszapszemcséken adszorbeálódik és ez nagyon veszélyes a vízi ökoszisztémára. Nagyon mérgezőek a gombákra, az algákra és a planktonokra. Ezek a vegyületek zavarják a növekedés, a szaporodás és az enzimatikus rendszereket. Az expozíció elsősorban a felsőbb rétegben veszélyes, ahol a szerves ón vegyületek felhalmozódnak.