A daróc-tejelőgomba (Lactarius helvus) kalapja 4−15 cm átmérőjű, fiatalon domború, később ellaposodik, majd a közepe bemélyed és tölcséressé válik. Felülete nemezes-szálas és matt, néha körkörösen, sötétebben foltos. Színe okkeres, húsbarnás, fahéjbarnás.
A lemezek sűrűn állók, a tönkre kissé lefutók, fiatalon sárgásfehérek, idősen okkersárgás színűek.
A tönk 5−12 cm hosszú és 1−3 cm széles, felülete pelyhes-deres, alján fehéren szálas-nemezes. Színe megegyezik a kalap színével.
A hús törékeny, sárgás vagy hússzínű. Vágásra okkeresen elszíneződik, tejnedve vízszerű, nem csípős. A hús jellegzetes Maggi fűszerre emlékeztető illatú, ami megszáradva jól érezhető.
Savanyú talajú nedves fenyőerdőkben, luc, erdeifenyő valamint nyírek alatt fordul elő. Hazánkban augusztustól októberig terem, mindenekelőtt tőzegmohalápban, nyírek alatt, ritkábban savanyú talajú elegyes erdőben, ahol nyír és fenyő is található.
Hazánkban védett, mivel a tőzegmohalápok vízszintjének csökkenése és a terület eutrofizálódása veszélyezteti a fajt.
Természetvédelmi értéke: 5000 Ft
Nem ehető.
Siller Irén, Dima Bálint, Albert László, Vasas Gizella, Fodor Lívia, Pál-Fám Ferenc, Bratek Zoltán, Zagyva Imre: Védett nagygombafajok Magyarországon – Mikológiai Közlemények, Clusiana 45(1-3): 3-158. (2006)