A pikkelyes tinóru (Strobilomyces strobilaceus) kalap 5−12 cm átmérőjű, alakja gömbölydedből ellaposodó. A felülete gyapjasan pikkelyes, fiatalon szürkés, később koromfekete színű.
A csöves rész a tönkhöz nőtt. A pórusok tágak, fiatalon világosszürkék, majd barnásfekete színűek, nyomásra vörösödnek majd feketednek.
A tönk 5−15 cm hosszú és 1−2,5 cm széles, hengeres, nyúlánk alakú, szürkés, feketés színű. A felülete gyapjasan szálas, az általános burok elszakadása után a felső részén vattás burokzóna marad vissza.
A gombahús fiatalon puha, később főleg a tönkben szívós, rostos. Fehéres színű, ami vágásra megfeketedő. Nincs jellegzetes szaga, az íze enyhe.
Júliustól novemberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben terem. Hazánkban főleg bükkösökben, tölgyesekben, gyertyános-tölgyesekben él.
Veszélyeztetettség oka hazai és nemzetközi szinten, hogy a természetes élőhelyének számító savanyú talajú bükkösök, tölgyesek száma csökken.
Természetvédelmi értéke: 2 000 Ft
Ez a gomba ehető.
Siller Irén, Dima Bálint, Albert László, Vasas Gizella, Fodor Lívia, Pál-Fám Ferenc, Bratek Zoltán, Zagyva Imre: Védett nagygombafajok Magyarországon – Mikológiai Közlemények, Clusiana 45(1-3): 3-158. (2006)