A civilizáció fejlődésével, különböző tevékenységek során, így az ipartelepek működése, fosszilis anyagokból való energiatermelés, a közlekedés, a háztartási tüzelőanyag fogyasztások és a szénhidrogének kitermelése során egyre nagyobb tömegben kerül a levegőbe széndioxid (CO2), nitrogéndioxid (NO2), ammónia (NH3), kéndioxid (SO2 és kénhidrogén (H2S). Ezek a gázok nedvesség hatására, a csapadékban oldódva szénsavat (H2CO3), kénessavat (H2SO3) majd kénsavat (H2SO4) eredményeznek és savas eső formájában az emberi építményeket és díszítőelemeket (szobrok, burkolatok, stb.) mállasztó hatásnak teszik ki. A márvány, mészkő, homokkő és különböző tufa alapanyagokból készült műtárgyak először elszíneződnek, majd felületük porladni kezd, leválások jönnek létre. A nagy szilárdságú kőzeteknél a mállási jelenség hosszabb idő után következik be. A mállasztó hatás ellen a felületeket védőbevonattal látják el, de a legfontosabb a savképző gázok kibocsátásának jelentős csökkentése.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mállás