Sejttömeg meghatározása

Sejttömeg meghatározása

Szerző:
Fekete-Kertész Ildikó

A címekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást, a képekre kattintva diavetítés indul.

Sejttömeg mérés:

A biomassza tömegét optikai, tömegszerinti és kémiai módszerekkel határozhatjuk meg. A sejttömegen kívül annak valamelyik alkatrésze is elegendő lehet, főként állandó és ismert összetételű sejteknél, pl. nitrogén, szén esetleg vegyületek, pl. fehérjetartalom, cukortartalom, stb.

1. Turbidimetria: a módszer egy mikrobaszuszpenzión áthaladt fényerősség-változás mérésén alapszik. A mikrobák által elnyelt fény csökkenti a belépő fényintenzitást. Az optikai módszerekkel nem közvetlenül a sejtszámra, hanem a sejttömegre lehet következtetni. Ha a sejtek méretei nem változnak meg jelentősen a szaporodás alatt, a mért adatokat sejtszámra is kalibrálhatjuk. Fotométerekkel a szuszpenzióra eső és az átmenő fény hányadosának logaritmusát, az extinkciót vagy optikai denzitást mérjük. Összehasonlító oldatnak, mindig a sejtnélküli tápoldatot vegyük ugyanolyan higításban.

2. Tömegmérés: a sejteknek a térfogategységben lévő tömegét mérjük. Ebből az összes csíraszám a sejtszárazanyag és a csíraszám összefüggését ábrázoló kalibrációs görbéből leolvasható. Csak tiszta sejtszuszpenzió esetén használható. A sejteket szűréssel vagy centrifugálással választjuk el a szuszpenzióból. Ismert térfogatú szuszpenziót öntünk a szűrőre, vízlégszivattyúval szárazra szívatjuk, desztillált vízzel háromszor kimossuk és a szárítószekrényben 100 °C-on súlyállandóságig szárítjuk, majd lehűlés után mérjük.

3. Kémiai módszerek: a sejttömegre úgy következtetünk, hogy valamely a sejtben állandó arányban jelen levő sejtalkotórészt határozzuk meg kémiai úton. Mivel a sejtek N, P és C tartalma viszonylag állandó, ezért a szárazanyag tartalom mérése helyett ezek kémiai meghatározása is megfelelő eredményt ad.

- Fehérje meghatározása: biuret vagy Lowry módszerrel

A biuret módszer gyors, de kicsi az érzékenysége. Ezért gyakrabban az érzékenyebb Lowry módszert alkalmazzák. A baktériumszuszpenzió optikai sűrűségét 660 nm-nél 0,1-0,3-ra állítják be, ez 10-200 mikrogramm fehérjének felel meg. A fehérjék oldatba vitelére a baktériumszuszpenzió 1 ml-ét 0,5 ml 0,3 mólos nátriumhidroxid oldattal elegyítve 90 percig 60 °C-on tartják. Lehűtés után mozgatás közben 5 ml reagenst adnak hozzá. Az oxidimetriás vizsgálati módszer azon alapszik, hogy a tápoldatból centrifugálással elválasztott és sejtszuszpenzióhoz híg K2Cr2O7 mérőoldatot adunk és 15 perces állás után a mérőoldat feleslegét jodometriásan mérik vissza. A sejt mennyiségére kalibrációs görbe segítségével következtethetünk.

Forrás

BME Vegyészmérnöki Kar Tanszéki Munkaközösség (1993) Ipari mikrobiológiai gyakorlatok, (Szerkesztő: Puskás, A.) Műegyetemi Kiadó, Budapest