Borkóstolás

Kép forrása
http://www.palacecatering.hu/magyar/borkatakomba.php?inc=borkost
Leírás szerzője
Gruiz Katalin

A borkóstolás is az érzékszervi vizsgálatok közé tartozik. Látáson, szagláson és ízlelésen alapul.  A vizsgálat során első a bor a látványa. Már kitöltéskor megfigyelhető a bor színe, habzása, mozgékonysága. A színt igazán fehér háttér elé tartott pohárban vagy vörösbor kóstoló csészében lehet helyesen meghatározni. A pohárban az előbbieken túl a tisztaságot is meg lehet ítélni, ha fényforrás felé tartva átnézünk az italon.
A bort apró gyors levegővételekkel "szimatolással" kell megszagolni. Az illatok nagy részét az orr nyálkahártyáján fogjuk érezni, így elég az apró szippantás, hogy odáig eljussanak az illatanyagok. Ráadásul a nagy levegővétel kiszárítja a nyálkahártyát, így annak érzékenysége csökken. 10-20 másodpercnél tovább egyszerre ne szagolgassuk a bort, mert az orr "elfárad", érzékenysége csökken.
A kóstolások során lehetőleg mindig azonos mennyiségű bort vegyünk a szánkba. A kisebb kortyot a nyál jobban felhígítja, így a bor ízét torzítva érzékeljük. A szánk, garatunk különböző helyei más-más ízekre érzékenyek. A nyelv hegye az édesre és a sósra, oldalai a savanyúra és a sósra, töve pedig a keserűre érzékeny. A leggyorsabban a nyelv hegye ízlel, de ez az érzet nem tartós. A nyelv tövén lassabban, de tartósabban jelentkeznek az ízérzetek. Ezzel függ össze az utóíz jelentkezése is.

Szerző által felhasznált források