Sertésinzulin

Az inzulin története és előállítása

Az 1920-as évekig minden esetben halálos cukorbetegséget elõször a XVII. sz. közepén írták le. Felismerték, hogy a betegeknek nemcsak a vizeletében, hanem a vérében is található cukor, ami arra utalt, hogy a betegség nem a vesék elégtelen mûködésébõl ered, hanem komolyabb anyagcsere problémák okozzák. Viktória királynõ orvosa volt az elsõ, aki a betegek hasnyálmirigyében apró kristályokat fedezett fel, amibõl e szervnek a betegségben játszott szerepére következtetett.

A keresett anyagot elõször két kanadai orvosnak Frederick Bantingnak és Charles H. Bestnek sikerül kivonnia a hasnyálmirigybõl.

Cukorbeteg ember elõször 1922. január 11én kapott a kivonatból; a már haldokló 14 éves fiatalember néhány nap múlva elhagyhatta a kórházat, bár továbbra is rászorult az injekciókra.

A felfedezésért a kutatók 1923-ban Nobeldíjat kaptak.

Az inzulin gyártás modern kora

Az inzulingyártás 60 évig a torontói felfedezők (Banting, Best és Collip) elvei alapján történt. Az inzulint sertés, illetve szarvasmarha hasnyálmirigyéből vonták ki savas-alkoholos módszerrel. Az állatok levágását követően a hasnyálmirigyet azonnal lefagyasztották. Darabolás után savanyú közegben alkoholos kivonatot készítettek. Ezt semlegesítették, és eltávolították a kicsapódó fehérjéket, az alkoholt és a zsírnemű anyagokat. Végül semleges közegben konyhasó (NaCl) hozzáadásával az inzulin kicsapódott. Az így nyert készítmény 80-90 százalék kristályos inzulint tartalmazott, ez a klasszikus "gyors" hatású inzulin. A mindennapi gyógyításban jól alkalmazható kristályos inzulint először Abel állított elő 1926-ban.

A huszas-harmincas években kidolgozták az inzulinadás módszerét. A készítményt bőr alá (subcutan) adagolták főétkezések előtt. Sajnos ez az adagolási mód nem olyan, mint ahogy a szervezetben - természetes módon - jut a vérbe az inzulin, de mindmáig nincs jobb. Az eltérés lényege, hogy a hasnyálmirigyben termelődött inzulin a vérbe kerülve előbb átfolyik a májon, és ott közel a fele megkötődik. A bőr alá adagolt inzulin viszont előbb a szövetekbe jut. A kezelés hatását a vizeletcukor mérésével ellenőrizték. Abban az időben a vércukor mérése még nagyon nehézkes és költséges volt. Rájöttek arra is, hogy a különböző testtájakról másként szívódik fel az inzulin.