Bioindikáció mohákkal

A bioindikációs célra felhasználható élőlények (bioindikátorok) között elsőbbséget élveznek a növények, életmódjuknak (például helyhez kötöttség) köszönhetően. Kiváló bioindikátor értéküknek köszönhetően a növények között is kiemelkedő szerepet kapnak a kriptogám növények, a zuzmók, és elsősorban a mohák. A mohák ugyanis nagyságrendekkel nagyobb mértékben akkumulálják a nehézfémeket, mint a virágos növények, beleértve olyan ritka elemeket is (Ag, Bi, Sn), melyek a szubsztrátban nem kimutathatóak. Mivel legtöbbször nem rendelkeznek kutikulával és vastag sejtfallal, testük könnyen átjárható a víz és ásványi anyagok számára (a szennyezőanyagokat is beleértve), melyet így a csapadékból és a felületükre rakódott anyagokból veszik fel. A felhalmozott elemmennyiséget a légköri ülepedésből származó elemkoncentráció, a mohák felülete, adszorbeáló képessége és ionkicserélési kapacitása szabja meg. A szubsztrát elemi összetétele a belső vízszállító rendszerrel rendelkező, úgynevezett endohidrikus fajoknál (pl. Polytrichum) jelent csak befolyásoló hatást, az ektohidrikus fajoknál, melyeknél a víz a moha külső felületén szállítódik (pl. Hypnum), ez elhanyagolható.

A mohák bioindikációs célú felhasználása egyrészt történhet a vizsgált térségben az in situ megtalálható fajok előfordulásának feltérképezése, a mohaflóra összetételének vizsgálata alapján. E térképezési technikák a legszennyezettebb területeken, például nagyvárosok központi területein, rendszerint mohamentes övezetet, mohasivatagot vagy csak ún. gyommohákat (pl. Funaria hygrometra, Bryum argenteum, Marchantia polymorpha) találnak. Innen távolodva fokozatosan jelennek meg a kevésbé toleráns fajok.

A mohák mint bioindikátorok legszélesebb alkalmazási területe azonban a nehézfémterhelés bioindikációja. Alkalmazásukkal egészen kis területek, pontszerű szennyezőforrások környezete ugyanolyan eredményességgel vizsgálható, mint több, diszperz szennyezőforrás hatásának kitett térségek, mint például nagyvárosok vagy több települést is magába foglaló kistáj-térléptékű élőhelyek, de akár egész országok, sőt kontinensek.