A bizmut két legismertebb érce a bizmutinit (Bi2S3) és a bizmit (Bi2O3). A természetben szulfidos ércekben fordul elő, de gyakran arany-, réz-, ólom- és ónércekben is feldúsul. A fő bányászati területek Bolívia, Peru, Japán, Mexikó és Kanada, de évente csak 3,000 tonna mértékben. Nincs megbízható becslés, hogy mennyi áll rendelkezésre a fémből.
Élettani hatásai:
A bizmut és sói vesekárosodást okoznak. A károsodás mértéke nem súlyos, de nagy dózisban halálos is lehet. Az iparban úgy ítélik meg, hogy a nehézfémek közül a legkevésbé mérgező. Időnként súlyos, halálos kimenetelű mérgezés is felléphet. Ismertek még egyéb toxikus hatások is, rossz közérzet, albumin vagy más fehérje jelenléte a vizeletben, bőrreakciók és egyes esetekben súlyos bőrgyulladás.
Akut hatások:
Belélegzés esetén: légzőszervi irritáció, okozhat rossz leheletet, fémes ízt és fogínygyulladást.
Lenyelése: hányinger, étvágytalanság és súlyveszteség, rossz közérzet, albuminuria, hasmenés, bőrreakciók, stomatitis, fejfájás, láz, álmatlanság, depresszió, reumás fájdalom, és egy fekete vonal képződhet az ínyen a bizmut-szulfid lerakódása miatt.
Bőrön: irritáció.
Krónikus hatások:
Lenyelés: befolyásolhatja a máj és a vese funkciót. Okozhat vérszegénységet és fekélyes szájgyulladás.
Bőrön: bőrgyulladást okozhat.
Nem tekinthető rákkeltőnek.
Környezeti hatásai:
Mivel nem tekinthető mérgezőnek, ezért minimális veszélyt jelent a környezet számára. A bizmut vegyületek korlátozottan oldódnak, de odafigyelést igényelnek, mivel nem áll rendelkezésre elegendő információ a hatásukról.