Vegyjel: At
| Rendszám | 85 | 
| Atomtömeg | 210 g/mol | 
| Elektronegativitás | 2.2 | 
| Sűrűség (20°C-on) | ismeretlen | 
| Olvadáspont | 302 °C | 
| Forráspont | 337 °C | 
| Atomsugár | ismeretlen | 
| Ionsugár | ismeretlen | 
| Izotópok | 7 | 
| Elektronszerkezet | [Xe] 4f14 5d10 6s2 6p5 | 
| Első ionizációs energia | 926 kJ/mol | 
| Felfedezte | D.R. Corson 1940-ben | 
Az asztáciumot 1940-ben állította elő mesterségesen D.R. Corson, K.R. MacKenzie, és E. Segre Kaliforniai Egyetemen bizmut alfa részecskékkel történő bombázásával. Az asztácium erősen radioaktív elem, a halogén csoport elemei között a legnehezebb. Kémiai tulajdonságai hasonlítanak a jódéhoz, de valószínűleg fémesebb tulajdonságú a jódnál. Az ismert izotópjainak rövid a féléletideje, a mesterségesen előállított izotópjának hosszabb az élettartalma. Az urán és tórium izotópok mellett nyomokban előforduló izotóp az At[217], viszonylag hosszabb élettartamú mesterséges izotópjai At[209-211].
A világ teljes asztácium termelése eddig a becslések szerint kevesebb, mint egy milliomod gramm.
Alkalmazások:
Csak nukleáris létesítményekben és kutatólaboratóriumokban található meg az asztácium, más felhasználása nem ismert.
Élettani hatásai:
A pajzsmirigyben rakódhat le, mivel a jódhoz hasonló, radioaktivitása miatt veszélyes.
A bioszférában csekély mennyiségben fordul elő, ezért általában kockázatot nem jelent.
