asztácium

Asztácium

Kép forrása: 
http://www.lostforever.org/futurism/
Leírás szerzője: 
Gruiz Katalin
asztácium

Vegyjel: At

Rendszám

85

Atomtömeg

210 g/mol

Elektronegativitás

2.2

Sűrűség (20°C-on)

ismeretlen

Olvadáspont

302 °C

Forráspont

337 °C

Atomsugár

ismeretlen

Ionsugár

ismeretlen

Izotópok

7

Elektronszerkezet

[Xe] 4f14 5d10 6s2 6p5

Első ionizációs energia

926 kJ/mol

Felfedezte

D.R. Corson 1940-ben

 

Az asztáciumot 1940-ben állította elő mesterségesen D.R. Corson, K.R. MacKenzie, és E. Segre Kaliforniai Egyetemen bizmut alfa részecskékkel történő bombázásával. Az asztácium erősen radioaktív elem, a halogén csoport elemei között a legnehezebb. Kémiai tulajdonságai hasonlítanak a jódéhoz, de valószínűleg fémesebb tulajdonságú a jódnál. Az ismert izotópjainak rövid a féléletideje, a mesterségesen előállított izotópjának hosszabb az élettartalma. Az urán és tórium izotópok mellett nyomokban előforduló izotóp az At[217], viszonylag hosszabb élettartamú mesterséges izotópjai At[209-211].

A világ teljes asztácium termelése eddig a becslések szerint kevesebb, mint egy milliomod gramm.

 

Alkalmazások:

Csak nukleáris létesítményekben és kutatólaboratóriumokban található meg az asztácium, más felhasználása nem ismert.

 

Élettani hatásai:

A pajzsmirigyben rakódhat le, mivel a jódhoz hasonló, radioaktivitása miatt veszélyes.

A bioszférában csekély mennyiségben fordul elő, ezért általában kockázatot nem jelent.