Talajban élő csigák (Gastropoda)

Ország: Állatok (Animalia)

Csoport: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)

Főtörzs: Tapogatós-csillókoszorúsok (Lophotrochozoa)

Törzs: Puhatestűek (Mollusca)

Altörzs: Héjasok (Conchifera)

Osztály: Csigák (Gastropoda)

A talaj fontos élőhely a szárazföldi csigák számára. A talajba rakják petéiket, ott kelnek ki és felnőtt korukban a talajon élnek és táplálkoznak.

A csigák közé tartozó fajok száma meghaladja a 110 ezret. Latin nevük alapján a szakirodalomban haslábúak néven is ismertek, ugyanis hasi oldaluk ellaposodott, lábszerű, erőteljes bőrizomtömlővel, mely segítségével helyváltoztató mozgást végeznek.

A csigaház, mely tulajdonképpen meszes külső váz, melyhez izmok is tapadnak. A csigaház alakja, mérete, színe fajonként változó, így a fajmeghatározó bélyeg. A házat a köpenyszegélyben található nagy, nyálka-, fehérje- és mésztermelő mirigysejtek választják ki. Ennek megfelelően többrétegű a csigaház. Legbelül vékony gyöngyházréteg (hypostracum) található, mely a csigák nagy többségénél hiányzik. Középütt vastag kristályos mészréteg, míg legkívül fehérjéből és kitinből álló réteg található. A csigaház egész élete során együtt növekszik az állattal.

A csigák feje kicsiny, rajta található a szájnyílás, fölötte pedig a tapogatók. Ez utóbbiaknak az érzékelésben van szerepük. Lábuk erőteljesen ellaposodott csúszó- vagy hasláb. A szájnyílás és a talp széle között nyílik egy exokrin mirigy, a nagy talpmirigy. Ennek váladéka, nyálkája a hasláb felszínét sikamlóssá teszi, így tulajdonképpen az állat ezen csúszik tovább. Az araszoló mozgás során az izomzat periodikusan húzódik össze, külsőleg ez mint kontrakciós hullám jelenik meg és fut végig a haslábon. A haladó csiga mögött a megszáradt nyálka mászásnyom formájában marad meg.

A csigák között alapvetően kétféle légzési mód alakult ki: 1. vízben való légzés, mely kopoltyúval történik; 2. légkörből való légzés, mely a nedves falú, hajszálerekkel bőségesen átjárt köpenyüregtüdővel történik. A tüdővel lélegző csigák a tüdőscsigák csoportját alkotják, melyek között azonban találni vízi és szárazföldi fajokat egyaránt.

Az elöl-kopoltyús csigák váltivarúak, a hátul-kopoltyúsok és tüdősök pedig hímnősek. A hímnősek kölcsönösen termékenyítik meg egymást; ilyenkor ondócsomagot adnak át egymásnak, s ez a peterakásig az ondótartályban tárolódik. A peterakáskor a petecsövön áthaladó petesejteket termékenyítik mag a spermiumok.

Idegrendszerük fejlett, erősen központosított. A fő központ a feji dúc vagy agydúc, emellett van még köpenydúc, zsigeri dúc és lábdúc. Garatideggyűrűjük van, melyet az agy-, láb- és köpenydúc alkot. A fejen található tapogatók az érzékelésben elsőrendűek. A tapogatók felületén mechanoreceptorok találhatók, a tapogató tövén vagy végén fényérzékelő sejtek csoportosulásából kialakuló csésze- vagy hólyagszem található.

A meztelencsigák (házatlan csigák) nem alkotnak külön taxonomiai egységet, a csigák bármely csoportjával lehetnek rokonságban. A csigahéjnak a fejlődés során történt elvesztése, visszafejlődése, esetleg rejtett volta adaptációs okokra vezethető vissza.

A házatlan csiga (Agrolimax agrestis), a pincei meztelen csiga (Limax flavus) és a nagy meztelen csiga (Limax maximus) a leggyakrabban előforduló fajai.

Különösen párás, nedves környezetben szaporodinak el, a mezőgazdaságban és a kiskertekben komoly károkat okozhatnak. A leveleket a nyelvükön lévő reszelőjével darabolják. Nyálkás, fényes váladékuk is elárulja őket.

A Meztelen csigák hímnősek és tojásokkal szaporodnak. Maró hatású műtrágyával, mészporral lehet védekezni ellenük.  A gyártott csalogató szerek metaldehidet tartalmaznak.