Selyemgubó

Selyemhernyó

Szerző:
GK

A címekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást, a képekre kattintva diavetítés indul.

A hernyóselyem, a selyemhernyó mirigyváladékából keletkezett finom, fényes, rugalmas szál, egyike a textiliparban felhasznált állati eredetű szálasanyagoknak. Szövésre való alkalmasságát a kínaiak ismerték fel már időszámításunk előtt 3000 évvel.

A selyemszál alkotóelemei a fibroin, amit a szericin tart össze. Kémiailag mindkettő a fehérjék csoportjába tartozik.

A selyemhernyó eperfalevéllel táplálkozik. Legelterjedtebb faja a Bombyx mori.

A selyemhernyó fejlődésének egy bizonyos szakaszában ebből a mirigyváladékából gubót készít maga köré és ebben bábbá változik. Mintegy 15 nap alatt ebből a bábból alakul át lepkévé, amely a gubófalat meglazítja és a keletkezett lyukon kibújik.

A gubót alkotó selyemszálat le lehet fejteni, amíg a gubó ép. Ennek érdekében a begubózást követő 8–10. napon a gubóban lévő hernyót forró levegővel elpusztítják, majd a gubót 90 °C-os vízben főzik, ahol a szericinréteg megpuhul és így a selyemgubóból kb. 400–600 méter hosszú selyemszál fejthető le. 1 kg gubóból – ami kb. 3000 darabnak felel meg – kb. 250 g szálat nyernek.

Egy-egy gubószál nem lenne elég erős, ezért 3–8 gubó szálát egy fonallá egyesítik, ez a grège (ejtsd: grezs). 1 kg gubóból 8–10 óra alatt kb. 300 g grège fejthető le. A gubóról lefejtett selyemszálról szappanoldatban leoldják a szericinréteget (ez a hámtalanítás művelete). Ez tömegveszteséggel jár, amit a selyem nehezítésével (fémsós kezelésével) pótolnak. A grège sodrat nélküli szál, amit közvetlenül is fel lehet használni, de igen gyakran több grège összecérnázásával állítják elő az iparban használatos selyemfonalakat.

Forrás

http://hu.wikipedia.org/wiki/Selyem

Takáts Rózsa: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez I-II. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1992/1994:163–194.