A tarkahúsú édestinórú tudományos neve Leccinum variicolor. A kalapja 3−10 cm átmérőjű, domború, majd kiterülő és ellaposodó formájú. A felszíne idősebb korban lecsupaszodó, színe feketésbarna, sötétbarna, jellemzően világosabb (fehéres, szürkésbarnás) foltokkal.
A tönk 8−16 cm hosszú és 1,5−2,5 cm széles, hengeres és karcsú. A színe fehéres, felszíne szürkés vagy feketés korpákkal díszített, amely nyomásra, kékeszöldre színeződhet.
A gombahús fehér, vágásra a kalapban és a tönk csúcsában gyorsan rózsásvörösre szineződik. Nincs jellegzetes szaga és íze sem.
Elsősorban tőzegmohás lápokban, láperdőkben, de savanyú talajú, termőhelyeken is előfordulhat, kizárólag nyírek alatt.
Veszélyeztetettség oka hazai és nemzetközi szinten a nedves élőhelyek általános kiszáradása. Az érzékeny nedves élőhelyeken, így a tőzegmohalápokon a gombagyűjtés tilos!
Természetvédelmi értéke: 5000 Ft
Ez a gomba ehető.
Siller Irén, Dima Bálint, Albert László, Vasas Gizella, Fodor Lívia, Pál-Fám Ferenc, Bratek Zoltán, Zagyva Imre: Védett nagygombafajok Magyarországon – Mikológiai Közlemények, Clusiana 45(1-3): 3-158. (2006)