Rendszertani besorolás:
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Siklófélék (Colubridae)
Alcsalád: Igazi sikló-formák (Colubrinae)
Morfológia, felépítés, szokások:
Alakja csinos, színezete rendkívül változó. A többi fajoktól megkülönbözteti az, hogy alsó elülső szempajzsa hiányzik és hogy 8 felső ajakpajzsa közül a negyedik és az ötödik a szemmel határos. Testét a törzs közepén 25–27 hosszanti sorban elrendeződő sima pikkelyek borítják.
Számos változata közül kettőt kell kiemelnünk. Ezek közül az első az igazi párducsikló (var. leopardina Bp.), melynek színe élő példányokon világos szürkésbarna, a törzse és farka felső részét pedig vérvörös vagy sárgásvörös, feketével szegélyezett foltok tarkítják. Ezek a foltok két hosszanti sorban vannak elrendezve és különösen a törzs elülső részén széles harántrajzokká folynak össze s közibük mindkét oldalon két sorban elrendezett, fekete színű, váltakozó állású foltocskák iktatódnak be, melyek közül legalább a felső sorhoz tartozók közepükön piros pettyet viselnek. A fej és a törzs első harmadának alsó része sárgásfehér, de minden egyes has pajzs még 4–5 kis szabálytalan, feketés foltot is visel, melyek az alfelnyílás felé mind nagyobbak lesznek, úgy hogy a has közepe emiatt már sötét acél szürkévé válik s a világos színeződés csak a pajzsok szélén mutatkozik.
A másik változat a négyvonalas sikló (var. quadrilineata Pall.) barnásszürke alapon 4, ritkábban csak 2 vörösbarna, sárgásvörös vagy vérvörös, többnyire feketén beszegett hosszsávval van díszítve, amelyek egy nagy patkóalakú nyakfoltból indulnak ki és vagy egységesek, vagy pedig itt-ott meg vannak szakítva. (A patkóalakú nyakfolt a törzsalakon is megvan). A hát a középvonal mentén rendszerint nagyon világos és a két oldalt kisebb feketés foltok tarkítják.
Előfordulás, élőhely:
A párducsikló főként Görögországban és a Balkán félsziget partvidékein honos. Előfordul Isztriában, Dalmáciában és az Adria nagyobb északi szigetein is, Hercegovinában ritka, de Görögországon kívül gyakori a Jóni szigeteken, Krétán és Törökországban, különösen Konstantinápoly körül. Az Égei-tenger egyes szigetein is előfordul, valamint Kis-Ázsia nyugati partjain. Sziciliában és Olaszország déli részébe, ahol házfedeleken szeret tartózkodni.
Táplálkozás
Akár az erdei siklóé is, egerekből áll, ezért hasznosnak mondható. Fogságban mindjárt elfogadja a neki nyújtott zsákmányt s két-három egeret is megeszik egy alkalommal. Egy évnél tovább nem bírja a fogságot.
Szaporodás:
Kevésszámú s aránylag igen nagy tojást rak. A világra jött fiatalok alig kisebbek a sokkal nagyobb erdei sikló kölykeinél. A párducsikló a fogságban kezdetben éppen olyan harapós, mint az erdei sikló s ha nem is a legelevenebb, de bizonnyal a legszebb európai kígyófaj.
Alfred Edmund Brehm: Az állatok világa - Légrády testvérek (1905)