Ozyptila praticola (Földi karolópók)

Rendszertani besorolás:

Ország (Regnum): Állatok (Animalia)
Törzs (Phylum): Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály (Classis): Pókszabásúak (Arachnida)
Rend (Ordo): Pókok (Araneae)
Család (Familia): Karolópókfélék (Thomisidae)

A karolópókfélék (Thomisidae) a főpókok (Araneomorphae) egyik családja, körülbelül 3000 fajjal.
Előfordulás: Megtalálható egész Európában és a Közel-Keleten, valamint előfordulnak még Észk-Amerika és Ázsia egyes területein is.

Élőhely: Jellemzően az aljnövényzet között, az avarszinten él, de időnként fák kérge alatt, vagy az alacsonyabb ágakon is előfordul.

Morfológia, felépítés: A rovaroktól eltérően három helyett mindössze két testtájjal rendelkeznek. Egy egyesült fej-törzs résszel, amit fejtornak vagy proszómának (cephalothorax) neveznek, és egy hassal, azaz opisztoszómával. A karolópókfélék potroha lapított, széles, néha többcsúcsú. Testhosszuk 1,5–3,5 mm, ivari kétalakúságuk erőteljes. Nevüket onnan kapták, hogy táplálékukat „karolólábaikkal” ragadják meg: első két pár lábuk jóval hosszabb a második két párnál.
A földi karolópók nőstények átlagosan 4 mm, a hímek 3 mm nagyságúra nőhetnek meg. Mindkét nem sötét barnás-vöröses színű.

Táplálkozás: Csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. Az esetek többségében a zsákmányszerzési módjuk meghatározza, hogy mit ejthetnek el. A karoló pókok (akik lecsapnak az áldozatukra) gyakrabban fognak maguknak méhet és pillangót, mint más rovart. Nem készítenek hálót, hogy csapdába ejtsék áldozatukat. Növényeken vagy a talajon egy helyben, „tárt karokkal” üldögélve várják prédájukat akár órákig is. Ha a zsákmány elég közel kerül, átölelik és mérgükkel megbénítják. Mint a legtöbb pók, a karolópók is rendelkezik erős emésztőnedvvel, amelyet az elkábított zsákmányba fecskendez. Ez az erős váladék feloldja a préda szövetállományát. Ezek után a pók egyszerűen kiszívja az elfolyósodott szerveket.

Szokások: Hátrafelé és oldalra is tudnak mászni, illetve futni (mint a tarisznyarákok). Hálót nem szőnek, csak biztosítókötelet és kokont. Nappal vadásznak. A virágokon élő fajok képesek alkalmazkodni a virág színéhez; a drapp vagy barna színűek leginkább leveleken, avarban tartózkodnak. A mérsékelt égövben körülbelül egy évig élnek.

Szaporodás: A párzási időszak nyáron van. A selymes kokonba zárt, növényre ragasztott petéket a nőstény őrzi. A kikeléshez 2−3 hét kell, hogy elteljen.

Szerepe az ökoszisztémában: Sokféle rovarral táplálkozik, így elfogyaszthatja a kártevőket is.

Veszélyeztetettség: Nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, Magyarországon nem védett.