Fagyöngy, fehér (Viscum album)

Viscum album

Mérgező

Népies neve: madárlép, enyvesbogyó, gyimbor, gyombolyú

A fakínfélék (Loranthaceae) családjába tartozó, félélősködő, kétlaki, gömb alakú cserje. Előfordul lombos fákon: nyárfán, hársfán, akácon, almafán, vadkörtén stb. A fagyöngyfélék családnak több mint ezer faja ismert, hazánkban viszont csak két fajuk él, a sárga és a fehér fagyöngy. A fehér fagyöngy termése borsónyi méretű, fehéres színű, sűrű ragadós nedvű bogyó.

A fehér fagyöngy ágvégeit hasznosítják gyógyászati célokra, melyeket ősztől tavaszig - a gazdafák lombfakadásáig - érdemes gyűjteni.

A fagyöngy a tápanyagok egy részét a gazdanövényből szívja fel, így természetesen a hatóanyag-összetétele is változó lehet. A legjobb gyógyhatást a nyárfán élősködő fagyöngynek tulajdonítják, de ez nem bizonyított. A növény tartalmaz szívre ható viszkotoxint, aminokat (kolint, hisztamint, tiramint), lektint, lignánt, flavonoidokat, fahéjsav-származékokat.

A fagyöngy kiváló gyógyír belső vérzések ellen, serkenti a szívműködést, és használják görcsoldóként is. Magas vérnyomás esetén használják, mert a kísérő panaszokat - a fülzúgást, szédülést - enyhíti. Szívbetegség kezelésében azért hatásos, mert erősíti a szívet, a pulzusszámot csökkenti. Európában több laboratórium állít elő és forgalmaz különböző citosztatikus és immunrendszert serkentő hatású készítményeket. A fagyöngyből gyárilag előállított készítményeket az onkológia területén is használják.

A bogyótermések nedvéből régen légyfogót készítettek, a madarászok pedig madárfogó lépet csináltak belőle.

A skandináv mitológiában Frigg, a szeretet istennője a szeretet jelképévé tette a fagyöngyöt.

A kelta törzsek a téli napfordulós ünnepeikre örökzöld díszeket készítettek, és papjaik a nagy becsben tartott fagyöngyöt adták az emberek kezébe, akik azt amulettként tisztelték.