Nitrit kétféleképpen kerülhet a vízbe:
1. A felszín alatti vizeket szennyező nitrát mikrobiológiai redukciójának eredményeképpen. A felszín alatti vizekben, ahol nincs vagy kevés a légköri oxigén, a talajmikroorganizmusok nitrátot használnak fel légzésük során az oxidációhoz. Miközben a tápanyagot oxidálják, a nitrátot nitritté redukálják. Az érzékeny nitritkimutatási reakcióval mért nitrit a felszín alatti vizek nitrát-szennyezettségére utal.
2. Zárt rendszerben recirkuláltatott ipari vizekbe acélból adagolnak nátrium-nitritet (mintegy 200 ppm koncentrációban), hogy segítségével megakadályozzák az anódos korróziót. Ezt a hatást azáltal éri el a nitrit, hogy mintegy befogja az oxigént (nitráttá alakulva) és ezzel védi a csővezetékeket és hőcserélőket az anódos korrózió eredményeképpen kialakuló lyukkorróziótól.
A nitrit kimutatása ionspecifikus analitikai kémiai reakcióval történhet. A legelső ionspecifikus reagenst, az alfa-naftilamin és szulfanilsav keverékét Ilosvay Lajos vezette be a nitrit kimutatására 1879-ben és a mai napig is ez a nitrit legbiztosabb és legérzékenyebb kémiai kimutatási módszere. A nitrát kimutatására úgy használják, hogy cink-sósavval hidrogént fejlesztenek a vizsgált vizes oldatban, melyben lévő nitrát nitritté redukálódik, ami könnyen kimutatható az Ilosvay-féle reagenssel. Ilosvay tulajdonképpen egy már létező módszert, Griess módszerét fejlesztette tovább, ezért Griess-Ilosvay reagensnek is nevezik.
A mikrobiológiai gyakorlatban a nitrátlégzés során keletkező nitrit kimutatására használjuk a Griess-Ilosvay reagenst, mely nitrit jelenlétében vörös színű terméket eredményez.
A reakció két lépésből áll, az első a szulfanilsav diazotálása a savanyítás hatására
keletkező salétromossavval, a második az így keletkezett diazóniumsó kapcsolása az α-
naftilaminnal vörös diazofestékké:
NH2-Benzol-SO3H + NH2-Naftalin + NO2- + H+ = HSO3-Benzol-N=N-Naftalin-NH2 + 2H2O
A képen látható gyorsteszt úgy működik, hogy a reagenst egy tesztcsíkra viszik fel, amit a felhasználó belemerít a vizsgálandó vízbe és a kialakuló színt a reagenscsíkon szereplő összehasonlító színskála valamelyik színével azonosítva kapja meg az eredményt.
Ilosvay Lajos (született: Dés, 1851, meghalt: Budapest, 1936) gyógyszerészetet tanult a pesti egyetemen. Pályakezdőként Than Károlynál tanársegédeskedett, majd hosszabb külföldi tanulmányút után a Műegyetem Általános Kémia tanszékének professzora lett. 52 éves professzorsága alatt dékán és rektor is volt.